Part 14

Eloszor is : bocsi a hatalmas késésért, nagyon saj alom :(
Másodszor: bocsánat minden olvasotol, ti vagytok a legjobbak! Sajnalom, hogy a mostani reszek nem eppen alegeseménydusabbak :/
Eskü, igyekszem! :) jó olvasást! <3

- Na, siessetek már! - sürgettem a többieket.
- Jólvan, nyugi - próbált leállítani Harry.
- Akkor indulunk? - kérdeztem vigyorogva.
- Már csak Niallt várjuk - mondta Zayn, a ház fele mutogatva - még eszik.
- Ha kihozom onnan, akkor ugye induluk? - pattogtam továbbra is.
- Akkor indulunk - nevetett Louis Liammel.
- Akkor egy perc - rohantam be a házba. És tényleg. Niall ott ült, nem zavartatta magát, és evett.
- Héj, Szöszi! - ugráltam oda hozzá - Hagyd abba az evést, és gyere!
- De még éhes vagyok! - nyavajgott.
- Majd veszünk a vidámparkban vattacukrot - kezdtem húzni az ajtó fele.
- De még itt van a fél szendvics...
- Akkor fogunk egy szalvétát, becsomagoljuk, és hozzuk ki - fogtam meg a szendvicset - Na, gyere!
- Oké - adta meg magát, majd indult is ki
- Hé, azért nem kéne itt hagyni! - szóltam utána felháborodottan. Mire ő nevetve megvárt - és nem illik kinevetni - tettem hozzá sértődötten.
- Most megsértődtél? - nézett rám bociszemekkel.
- Igen - mondtam durcázva.
- Naaaa... - dörgölte a fejét úgy hozzám, akár egy kiscica.
- Niall, hagyj, most haragszom rád - fordultam el tőle.
- Niki... - dörgölőzött továbra is hozzám.
- Egy feltétellel - állítottam le, majd a szemébe néztem - a hátadon kell vinned a vidámparkig - vigyorogtam.
- Oké - egyeztünk meg.
- Na, de most már tényleg induljunk - mondtam neki, miközben elkezdtem az ajtó felé tolni.
- Na, végre - sóhajtottak fel a többiek, mikor megláttak minket - indulhatunk? - kérdezte El.
- Igen - mondtam vigyorogva.
- Gyalog menjünk, vagy kocsival? - kérdezte.
- Gyalog- vágtam rá Niallel egyszerre, aki viszont a kocsit akarta.
- Menjünk gyalog - mondta Sam mosolyogva.
- Induljunk! - vigyorogtam Niallre, akinek az arcán fájdalmas mosoly jelent meg. Mindenki elindult, miközben felpattantam Niall hátára.
- Nem vagyok nehéz? - kérdeztem, miközben átkulcsoltam a lábam a derekán.
- Többet kéne enned - mondta megragadva a lábam.
- Sokat eszek - kezdtem tiltakozni.
- Nem eleget - mondta.
- De - erőskődtem - sokat eszek!
- Pedig könnyű vagy! - mosolygott.
- Akkor is sokat eszek - gondolkodtam - Csak gyors az emésztésem! - ez a választ mindketten megnevettük.
Öt perc múlva újra rákérdeztem.
- Biztos nem vagyok nehéz? Letehetsz...- kezdtem ujra, mire Niall a szavamba vágott.
- Niki! Újra elmondom, de kezdem unni. Nem vagy nehéz, de ha mégegyszer megkérdezed, ledoblak! - hadarta, de lehetett  hallani a hangján, hogy mosolyog.
- Miért fested a hajad? - kérdeztem a haját piszkálva.
- Miért, nem áll jól? - kérdezte a válla fölött rámnézve.
- De, csak érdekel - vigyorogtam rá.
- Mert... Igazából nemtudom - röhögte el magát - mert jó áll - vonta meg a vállát.
Az utat végig beszélgettük, röhögtük. Mikor odaértünk, csatlakoztak hozzánk a Little Mix-es lányok.
-Szerintem menjünk csoportokban - kezdte Liam - Sam, Niki, Harry, Niall egy csapat, Zayn, Perrie, és a lányok , El, Louis, Sophi és én -  sorolta - mindenkinekegfelel? - sóhajtott.
- Igen - kántáltuk a többiekkel.
- Menjünk hullámvasutazni - momdtuk Sammel egyszerre.
- Előtte vegyünk Vattacukrot - mondta Niall.
-Ó, igen - rohant Niallel a vattacukroshoz Sam.
-Miujság Sammel? - kérdeztem az én lökött lb-m fele sandítva.
- Minden okés - nézett ő is arra - kicsit örűlt, de szeretem - vallotta be - és veled mivan? Mostanában sokat lögsz Niallel - vigyorodott el.
- Semmi - tagadtam, bár be kell vallanom, hogy valamit kezdtem érezni a szőkeség iránt - csak barátok vagyunk.
- Niki, nekem ne próbáld ezt beadni - forgatta meg játékosan a szemeit - látszik rajtatok hogy bírjátok egymást.
- Mindegy, hagyjuk ezt a témát...- próbálkoztam.
- Rendben, de szerintem összeillenétek - kacsintott rám.

Part 13

-Szia - jött be az ajtón Perrie - hogy aludtál?
- Jó reggelt! - üdvözöltem mosolyogva - Nem jól - húztam el a számat - Kávét?
- Köszi - vette el mosolyogva - Hogyhogy? - kortyolt bele.
-Rémálmom volt - vontam meg a vállam - és te?
- A csajokkal késő estig stúdióztunk, így mikor hazaértem, szinte beestem az ágyba - nevetett -hány óra van?
- Fél nyolc - néztem az órára.
- Elmegyünk kajáért? - kérdezte mosolyogva - a fiuk ugyse ébrednek fel még egy ideig.
- Mehetünk - tettem a kávéscsészéket a mosogatóba - Csak előtte felöltözök.
- Én meg addig elmosogatok - állt a mosogató elé. Gyorsan felrohantam, és felöltöztem. Gyors felvettem egy mintás polót, és egy fekete szaggatott nacit .

Perrie már az ajtóban volt, és vette a cipőjét.
- Hallottam hogy jössz - nevetett fel az arckifejezésem láttán.
- Rendben - vigyorodtam el. Felvettem a cipőm, és indultam is Pezz után.
- Gyalog megyünk vagy kocsival - kérdezte a napszemüvegét feltéve.
- Menjünk gyalog, olyan  szép idő van - néztem fel az égre - milyen messze megyünk?
-Csak két sarok - nézett rám.
- És hova is megyünk? - nevettem fel, mikor leesett, hogy azt se tudom, hogy hova is megyünk.
- Menjünk a Starbucks-ba - nevetett velem - aztán elmegyünk kaját venni.
- Rendben - mosolyogtam - egyépként hogy álltok a studiózással?
-Hát... Azzal már nagyából kész vagyunk, most fogjuk a klippet forgatni - mesélte lelkesen - itt a demo. Akarod hallani? - kérdezte előre tudva a választ.
- Igen- csillant fel a szemem. Perrie elővette a telefonját, és odaadta a fél fülhallgatóját. Elindította a telefonján az új számukat, a  Move - ot. Az első hangoknál éreztem, hogy imádni fogom. És igazam is lett. Imádtam, úgy ahogy volt. Miközben sétáltunk, jól kifaggattam a klippel kapcsolatban. Mire észbekaptunk, már a Starbucks-nál voltunk. Mivel reggel 8 óra volt, kevesen voltak bent. Beálltunk a legrövidebb sorba, miközben Perrie az esküvőről kezdett el beszélni.
-Jujj, nagyon izgulok! Már csak 4 nap. Addig még ruhapróba és a többi...- hadarta izgatottan.
- Nem kell aggódnod, te is tudod, hogy minden rendben lesz - nyugtattam mosolyogva.
-Igazad van - mosolyodott el ő is - nem is fontos más, csak Zayn - pirult el
-Ez eszméletlen aranyos volt - hatódtam meg teljesen. Perrie csak mosolygott rajtam, majd mikor a pénztárhoz értünk, gyorsan rendelt mindenkinek egy kávét. Igaza van. Nem az esküvő számít, hanem az, hogy kihez mész hozzá.
- Föld hívja Nikit, hahó! - lóbálta meg Pezz a kezeit elöttem. Uppsz. Úgy tűnik kicsit elbambultam.
- Hol jártál? - kérdezte vigyorogva.
- Csak gondolkoztam - mondtam még mindig bambulva.
- És mire jutottál? - kérdezte.
- Arra, hogy ti eszméletlen nagy mázlisták vagytok, hogy vagytok egymásnak. Látni rajtatok, hogy imádjátok egymást. Minden egyes szóból, amit egymáshoz intéztek, érezni lehet az egymás iránt érzett szeretet. És ez nem adatik mindenkinek, hogy így egymásra találjatok, mint te és Zayn. És ez olyan szép - mosolyogtam, miközben könnyes lett a szemem.
- Niki, nagyon imádlak! Köszönöm - mondta, miközben sírva fakadt, s megölelt.
- De ezt nem azért mondtam, hogy most az út közepén sírjunk. Indulás a pékségbe! -mondtam mosolyogva.
-Niki- nézett rám visszatartott röhögéssel - onnan jövünk. - mutatta fel a kaját tartalmazó zacskót, miközben kitört belőle a röhögőgörcs.
- Jólvan, reggel van még - nyafogtam.
- Ez nem kifogás - röhögött még jobban.
- Induljunk, hogy visszaérjünk, mielőtt még felkelnének - vettem el Perrietől a kávét.
- Suerinted Sam és Harry meddig lesznek eggyütt? - kérdezte hirtelen.
- Nemtudom. Sam most nem bízik meg annyira egy fiúban - szomorodtam el.
- Hogyhogy? - kérdezte Pezz csodálkozva.
- Nyugi, Sam rendes lány. Csak tavaly volt egy kapcsolata, de szakítottak, mert megcsalta a pasi Sam testvérével.
- Ez durva - esett le Perrie álla.
- És most jött ez a dolog Mattel, és ez megerősítette benne azt az érzést, hogy nem bízhat meg minden egyes fiúban.
- Szegény - szomorodott el Perrie.
- Igen, én is sajnálom. De Harry jó hatással van rá. Ha Harry megbántja, saját kezűleg nyírom ki.
-Nyugi, régóta ismerem Harryt, és Sam is jó hatással van rá - gondolkozott - bár még csak másfél hete ismerem kb. - nevetett.
- Hát igen - mosolyodtam el. Pillanatokon belül hazaértünk. Még senki sem kelt fel, Liamet leszámítva. Ő éppen a WC-ről jött ki, s amikor meglátott, nagyon megörült nekünk. Pontosabban  a kezemben tartott kávénak.
-Jó reggelt - köszöntünk Perrievel szinkronban.
- Sziasztok - mosolygott, de a szemét nem vette le a kávéról.
- Esetleg kérsz kávét? - nézett rá nevetve Perrie.
- Imádlak titeket - jött oda, s miközben elvette a kávét, mindkettőnknek lenyomott egy-egy puszit.
-Hoztunk reggelit is - emelte fel Perrie a kezében tartott zacskót.
- Köszi - vett el egy Croissont - Niall a nevedet motyogta álmában - vigyorgott rám.
- Mert cuki vagyok- vigyorogtam.
- Tényleg az vagy - nevetett.
- Nem kéne felkelteni a többieket? - kérdezte Perrie.
- De, mindjárt 9 - mondtam - menni akarok hullámvasutaznii- nyavajogtam.
- Akkor menjetek, és keltsétek fel őket, én addig felöltözök - mondta Liam, miközben bekapta az utolsó falat Croissont.
- Menjünk - indultunk ki az udvarra. - Megyek, felkeltem Zayn-éket - indul Perrie a sátrunk fele - te addig ébreszd fel Louisékat, és Sophiát.
- Rendben - indultam be Louisék sátrába - Louis, El; hasatokra süt a nap! - keltegetem őket - siessetek, mert Niall megeszi előletek a reggelit! - na erre a mondatra mindketten kipattantak az ágyból, miközben én nevetve átmásztam Sophiához.
- Sophi, jó reggelt! - keltegettem őt is. Erre ő csak átfordult a másik oldalára. Hát, kössz.
- Hé, felkelni, indulunk a vidámparkba!
- Fáradt vagyok - nyöszörgött.
- Így jár az, aki egész éjjel nem alszik - vigyorodtam el hülyén.
- Perverz állat - dobott hozzám egy párnát.
- Én?! - tettetem felháborodást - Én semmi rosszra nem gondoltam - emeltem fel a kezem védekezésképp - inkább kellj fel, mert indulunk a vidámparkba!
- Egy perc - feküdt vissza.
- Perrievel hoztunk kávét...
- Indulok! - kelt fel.
Mikor beértem a konyhába, már a társaság nagy része fel volt öltözve.
- Na, siessetek, menni akarok! - pattogtam folyamatosan.
- Egész reggel ilyen volt? - kérdezte Zayn az ölében ülő Perrietől.
- Kissebb, nagyobb szünetekkel, de igen - mosolygott rá.
Miután elkészültem (gyors smink) leindultam Perriehez.
- Na, indulunk? - kérdeztem figyelmen kívül hagyva a beszélgetésüket.
- Mehetünk - állt fel Louis.

Part 12

-Niall - visítottam - Ne olyan gyorsan! Mindjárt elesek!
-Nem esel el, mert foglak!
- Oké, stop. Inkább leülök, nekem ez nem megy!
- Niki, gyerünk, próbálkozz! Menni fog!
- Ugyan Szöszi, ezt ki hiszi el?!
- Oké, akkor most csukd be a szemed - így tettem - és most gondolj olyan dologra, ami megnyugtat.
- Rendben - mondtam erősen koncentrálva.
- Oké, ne ijedj meg, én vagyok az - mondta miközben a hátamra tette a kezét, és lassan tolni kezdett.
-Niall, ha esek, esel velem! - fenyegettem.
- Nem fogsz elesni. Kicsit rogyaszd be a térdedet, és hajolj elöre - mondta miközben elörement, és megfogta a kezem. Ugy tettem ahogy mondta, és tényleg bevállt.
- Jó, oké. Igazad volt. Tényleg nem estem el. - ismertem be.
- Mondtam hogy bízhatsz bennem - nézett a szemembe mosolyogva.
- Igazad volt, de én most kiülök - közöltem, de őegragadta a kezem, és nem engedte, hogy lemenjek a pályáról. Ekkor átváltott a zene egy lassú, szép számra.
-Ígéret szép szó... - kezdtem, miközben odagurultam hozzá.
-Ha betartják, úgy jó- fejezte be mosolyogva, miközben megfogta a kezem.
-Az oké, megígértem, be is tartom. De azt ugye nem felejtetted el, hogy nem tudok korcsolyázni?- nevettem fel halkan.
- Nem felejtettem el, azért nem is akartam piruletteket ugrani - közölte vigyorogva.
- Jó, akkor vezess! De ha elesünk, én kinyírlak!
- Akkor álljunk így, és beszélgessünk - ajánlotta fel nagylelkűen.
- Az jó lenne. Akkor ugye kevesebb az esélye annak, hogy elesek?
-Igen, határozottan - mosolygott - hogy hogy nem tanultál meg korizni?
- Kiskoromban a szüleim egyszer elvittek korcsolyázni. Úgy öt éves lehettem. A szüleim elmentek a büfébe, engem ott hagytak Sammel és az anyukájával. Samnek éppen innivalót adott az anyukája, engem meg egy csapat tizenéves fellökött, és eltört a lábam. Azóta anyuéknak sem, se senki másnak nem sikerült meggyöznie, hogy nem lesz semmi baj. Most is csak azért jöttem, mert ha otthon , vagy egyedül vagyok, elkezdenek a gondolatok mardosni. Így legalább lekötöm magam, és még jól is érzem magam -hajtottam a fejem a vállára.
- Hiányoznak, ugye? - kérdezte halkan.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon, enyenesen Niall pólójára.
-El sem tudod képzelni, mennyire - mondtam sírva.
- Nyugodj meg, sss - nyugtatott. - Bocs, hogy ezt így felhoztam.
-Nincs semmi. Csak ne tudják meg a többiek, hogy bőgök, vagy hogy mit érzek. Nem szeretném azt hallgatni, hogy sajnálkoznak - mondtam - ne értsd félre, imádom őket, csak...
-Nyugi, értem én - mosolygott - megnyugodtál? -kérdezte, miközben elhúzodott, ugyanis véget ért a szám.
-Igen, köszi - adtam egy puszit az arcára.
-Ezt miért kaptam? - kérdezte.
-Két okból. Egy, mindig meghallgatsz, mellettem vagy. Kettő, ugye levehetem a korcsolyát? - kérdeztem.
-Igen, de az óráidat nem haggyuk abba. Egy csiszolatlan gyémánt vagy  - közölte, miközben segített a padhoz gurulni.
- Ha én, ilyen korcsolyatudással csiszolatla gyémánt vagyok, akkor te mi?
-Én vagyok a csiszolt gyémánt - töprengett.
Miután mindenki kikorcsolyázta magát , a koripálya szélén gyülekeztünk.
-Hány óra van? -kérdezte El.
-Kezdek éhes lenni - mondta Niall és Pezz egyszerre, ami mindenkit nevetésre késztet.
-Ha hazamegyünk csinálk valami kaját - mondta Liam.
-Segítek -jelentettem ki. Liam hálásan nézett rám.
-Én meg nem - közölte Louis.
-Hogy ezen miért nem csodálkozok?! - veregette hátba.
Miután hazaértünk, (útközben bevásároltunk) Liammel bementünk a konyhába kipakolni és megcsinálni az ebédet.
- Na, mit is csináljunk - gondolkozott Liam. Na ez kár volt. Ahányan voltunk, annyiféle válasz jött.
- Jó, akkor lesz Pizza - ordìtott vissza. Na , ezt lerendezte.
- ÉN leszek a segéded - kötöttem fel a kötényem.
A tésztával hamar kész lettünk , utána Liam kinyujtotta, majd dobálni kezdtem. Időközben Niall is csatlakozott hozzánk, mert szerinte érdekesebb a tv-nél, ha csajok dobálják a pizzát. Erre Liam elküldte más égtájakra.
Megkérdeztem Liamet, hogy megpróbálhatom e én is. Ő csak bólintott... Ezt , mint fél perccel kiderült, kár volt. Megpróbáltam, felhajítottam. Eddig ment. Elkapni nem tudtam, és a tészta az engem figyelő két fiú fejére esett.
- Niall - fordult a szöszi felé Liam - legközelebb te segítesz.
Belőlem kitört a röhögés. Bocsi srácok, de olyan viccesen nèztek ki- nevettem.
- Najó, ezentúl nem engedlek nyers tészta közelébe - mondta Liam, miközbem leszedett egy adagot a fejéről.
- Rendben - mosolyogtam, majd segítettem nekik kiszedni a tésztát a hajukból.
Fél óra múlva kész is lettünk, de a társaság  - miután megették a pizzát - desszertezni akart. Liam közölte, hogy ő ebből kimarad, így megint mi; csajok foglaltuk el a konyhát.
- Szerintem legyen epertorta - mondta Sam.
- Sam, ha a csokitorta nem ment, szerinted az eper menni fog? - kérdezte Perrie mosolyogva.
- Akarunk mi sütni? - kérdezte El.
- Igen, akartok - szólt be a konyhába Louis.
- Méghozzá gofrit - tette hozzá Zayn.
- Jó ötlet!  - mondta Pezz - Az az egyetlen, amit talán nek rontunk el - nevetünk fel.
A gofri nagyon hamar elkészült, és nagyon hamar el is fogyott.
- Na, mit csinálunk most? - kérdezte  - az időközben megérkezett - Sophia.
- Menjünk sátrazni - mondta Harry.
- Hova menjünk?- kérdeztem vissza. Mert a sátrazás oké lenne, de hol akar?
- Sátrazzunk a kertben. Most kimegyünk, felállítjuk, és aki akar, kint aludhat ma.
- Ez dejó ötlet! - kiáltott fel El.
- Délután be kell mennem a csajokkal stúdiózni - mondta Perrie.
- Nekünk meg tanulnunk kell az érettségire - emlékeztettem Samet.
- Majd holnap délután , oké? - kérdezte.
- Nekem nyolc - mondtam.
- Akkor menjünk.
A fiuk kihozták a sátrakat a kertbe. Mivel mi lányok "bénák" vagyunk az ilyesmikben, a fiuk állították fel.
Miután felállítottuk a sátrakat, elosztottuk, hogy ki hol fog aludni.
Négy sátor volt, ami azt jelentette, hogy mindenki a párjával aludt, én meg Niallel és Zaynnel. Perrie azt mondta, hogy most beköltöztek a studioba. Szegény.
Este, mikor mindenki elfáradt (tábortüzet raktunk, énekeltünk stb...) elhelyezkedtünk a sátrakban. Én a két fiú között foglaltam helyet, mert azt mondták, hogy két fiú nem nagyon alszik egymás mellett... Olyan hajnali három körül mindenkinek leragadt a szeme.
Hajnali fél négykor felriadtam. A rémálom képei újra átfutottak a fejemen. Újra és újra. Nemtudtam visszaaludni, így óvastosan kimásztam a sátorból. Egész kellemes idő volt kint. Kicsit hűvös volt, ezért összébbhúztam a rajtam levő kardigánt. Bementem a házba, a telefonomért, és kávéért. Nemsokára itt az érettségi. Utána a ballagás és a bankett.
Miközben gondolkodtam, feltettem a kávét.