- Szia Niki! - Visított a telójába.
- Szia Sam! Köszi, most fél fülemre nem hallok!
- Megérdemled, mért nem vetted fel? - kérdezte szomorúan.
- Bocsi de fotózáson voltam, utána a fiukkal kajálni mentünk és nemrég derült ki hogy a Direction házba alszom. Am mért hívtál?
- Te a One Direction-el fotózkodtál?! - hallottam a hangján a döbbenetet - És most náluk alszol?! Mond a címet! - kérlelt.
- De lökött vagy! - nevettem ki kedvesen.
- Te is aztán rendes vagy! Legalább kérdezd meg, hogy átmehetek-e! Léééégysziiiiiiii! - nyafogott - Csak kérdezd meg! Niki, nem viccelek, sikítani fogok! - mondta.
- Úgyse tennéd meg! - idegesítettem, mert tudtam hogy csak viccel...Legalábbis azt hittem.
- Oké, te akartad - mondta - 3, 2, 1,....- elkezdett sikítani. Liam pont ekkor lépett be a konyhába, hogy igyon. Elég érdekesen nézett rám.
- Mi a baj? - kérdezte szinte némán.
- Semmi, csak a barátnőm át akar jönni ide - néztem rá boci szemekkel - Átjöhet?
- Felőlem, kérdezd meg a srácokat - vonta meg a vállát.
- Köszi - gyors visszamentem a nappaliba, feltenni ugyanezt a kérdést . A srácok is - csak úgy mint Liam - szintén érdekes arckifejezéssel néztek rám. Gyorsan elmagyaráztam nekik, majd megkérdeztem tőlük is.
- Persze, nyugodtan - vágták rá a srácok.
- Kösziiiiii - visítottam és gyorsan megöleltem őket.
- Szia Sam, még mindig át akarsz jönni, vagy jó időtöltés a sikítás is? - kérdeztem a még mindig sikító barátnőmet.
- Ez most komoly? - Hallottam meg döbbent hangját a vonal másik végén.
- Igen, a srácok megengedték - válaszoltam vigyorogva. Lediktáltam a címet neki, és leraktam.
Visszamentem ahol már csak a fiúk ültek, és dumáltak.
- Csak nem kibeszéltek? - tetettem felháborodást.
- Nem nevezném kibeszélésnek... - mondta Niall rám nézve...
- És szabad tudnom miért vagyok beszédtéma? - kérdeztem mosolyogva.
- Csak hogy hol alszol. - magyarázta Liam.
- Hogy hol alszotok - javította ki Harry
- Na, és hol alszunk?
- Mindenki a helyén, te meg Sam a vendégszobában
- Okés - ekkor hirtelen hiányérzetem támadt - Hol van El? - kérdeztem
- Mikor telefonáltál elment aludni - mondta Louis.
Még beszélgettünk egy ideig, nevettünk, majd csöngettek. Gyorsan felpattantam, majd Sam nyakába borultam.
- Sziaa! - visította, miközben még egymást szorongattuk.
- Sziaa! - Visítottam vissza neki, majd elengedtük egymást - Gyere be, a srácok már várnak - vigyorogtam rá, a szemöldökömet húzogatva.
- De lökött vagy! - nevetett ki.
- Hé, ez fájt! - néztem rá.
- És én mennyire szeretlek! - mondta, majd kaptam egy cuppanós puszit.
Már a nappali bejáratánál álltunk, mikor a srácokkal találtuk szemben magunkat.
- Szia! Liam vagyok - mutatkozott be ő először.
- Szia, én Sam vagyok, Niki legjobb barátnője, a bölcsi óta. - sandított rám.
- Szia, én Niall vagyok - ölelte meg ő is Liam után Samet
- Szia, én Zayn vagyok
- Szia, én Harry vagyok
- Szia, én Louis vagyok, Ő pedig a legjobb barátom Kevin - Mutatta be Loui a legjobb barátját, és ölelte meg Samet.
- Most nem tudom hogy megsértődjek-e... - gondolkozott hangosan Harry, mire mindenki röhögni kezdett.
- Éppen filmet akartunk nézni, akarsz? - Nézett Samre Zayn.
- Persze, csak leteszem a cuccom - mondta Sam.
- Oké, megmutassam a szobátokat? - kérdezte Niall
- Szobátokat? - kérdezett vissza a barátnőm.
Én csak vigyorogva felé fordultam.
- Igen, te is itt alszol! - mondtam ki az örömhírt.
- Júúúj, köszi srácok! - ölelt meg mindenkit egyszerre.
Miután kiörültük magunkat a srácok megmutatták a szobánkat. Benyitottunk, és a szavunk elakadt...
2013. november 24., vasárnap
2013. november 15., péntek
Part 4
* El szemszöge *
Éppen aludtam mikor nagy röhögésre ébredtem. Nem tudom mi folyik lent, de zeng az egész ház. Fogtam magam felvetted a papucsom, és úgy ahogy voltam lementem a földszintre. A srácok és egy lány ott ültek egy körben, és röhögtek, de az érkezésemre felkapták a fejüket. Louis gyorsan felpattant és odarohant hozzám.
- Szia - adott egy gyors csókot - bocsi hogy felkeltettünk, felelsz vagy merszezünk.
- Nincs semmi - mosolyogtam rá, és megakadt a szemem a szőkés barna hajú lányon. - Szia! El vagyok, Louis barátnője!
Éppen aludtam mikor nagy röhögésre ébredtem. Nem tudom mi folyik lent, de zeng az egész ház. Fogtam magam felvetted a papucsom, és úgy ahogy voltam lementem a földszintre. A srácok és egy lány ott ültek egy körben, és röhögtek, de az érkezésemre felkapták a fejüket. Louis gyorsan felpattant és odarohant hozzám.
- Szia - adott egy gyors csókot - bocsi hogy felkeltettünk, felelsz vagy merszezünk.
- Nincs semmi - mosolyogtam rá, és megakadt a szemem a szőkés barna hajú lányon. - Szia! El vagyok, Louis barátnője!
* Niki szemszöge *
- Szia El vagyok! - köszönt kedvesen majd megölelt.
- Szia! Én meg Nikolett, de hívj csak Nikinek - Viszonoztam a gesztusát. - A fotózáson ismerkedtem meg a fiukkal.
- Na ás mi a véleményed?
- Jó fejek, bár kicsit lököttek - vigyorogtam rájuk.
- Mi? Mi lököttek? - tettettek felháborodottságot.
- Lököttek, de imádni valók - ölelte meg barátját El.
Rájuk mosolyogtam - olyan cukik együtt - majd hirtelen észbe kaptam... Hány óra is van? Elővettem a telefonom. Bakker! Fél 2!
- Öhm, bocsi srácok, de nekem mennem kell, már fél kettő. - Kaptam össze gyorsan a cuccaimat.
- Niki, nem mehetsz ilyen későn haza! - Mondták a fiuk - Maradj itt este, majd holnap hazaviszünk. - Mosolyogtak rám.
- De a szüleim biztosan aggódnak már... - hezitáltam, de Harry közbeszólt.
- Felhívod őket, hogy itt alszol.
- De nem akarok zavarni, ráadásul cuccom sincs itt. - Mondtam
- Majd adok kölcsön - mosolygott rám kedvesen El.
- És senkit sem zavarsz - tették hozzá a srácok.
- Rendben, maradok ha tényleg nem baj. - Mondtam, majd felmentem El és Loui közös szobájába, pizsiért. El nagyon szimpi, kedves, és nem egy olyan nyafogós.
- Nagyon köszi - hálálkodtam neki.
- Nem tesz semmit - mondta
- Megmutatnád a fürdőt? - néztem rá boci szemekkel, mire elnevette magát.
- Természetesen - kimentünk az emeleti folyosóra, majd a végén megálltunk egy ajtónál. Megköszöntem neki a segítséget, majd bementem. Gyorsan rendbe tettem magam, majd elindultam le, a srácokhoz. Mindenkit a kanapén találtam meg.
- Niki akarsz filmet nézni? - Kérdezte Liam.
- Persze, csak előtte telefonálnék egyet - mondtam a telefonomra mutogatva.
Bólintott, én meg kisétáltam a konyhába. Gyorsan tárcsáztam.
- Szia Niki! - Visított a telójába.
- Szia El vagyok! - köszönt kedvesen majd megölelt.
- Szia! Én meg Nikolett, de hívj csak Nikinek - Viszonoztam a gesztusát. - A fotózáson ismerkedtem meg a fiukkal.
- Na ás mi a véleményed?
- Jó fejek, bár kicsit lököttek - vigyorogtam rájuk.
- Mi? Mi lököttek? - tettettek felháborodottságot.
- Lököttek, de imádni valók - ölelte meg barátját El.
Rájuk mosolyogtam - olyan cukik együtt - majd hirtelen észbe kaptam... Hány óra is van? Elővettem a telefonom. Bakker! Fél 2!
- Öhm, bocsi srácok, de nekem mennem kell, már fél kettő. - Kaptam össze gyorsan a cuccaimat.
- Niki, nem mehetsz ilyen későn haza! - Mondták a fiuk - Maradj itt este, majd holnap hazaviszünk. - Mosolyogtak rám.
- De a szüleim biztosan aggódnak már... - hezitáltam, de Harry közbeszólt.
- Felhívod őket, hogy itt alszol.
- De nem akarok zavarni, ráadásul cuccom sincs itt. - Mondtam
- Majd adok kölcsön - mosolygott rám kedvesen El.
- És senkit sem zavarsz - tették hozzá a srácok.
- Rendben, maradok ha tényleg nem baj. - Mondtam, majd felmentem El és Loui közös szobájába, pizsiért. El nagyon szimpi, kedves, és nem egy olyan nyafogós.
- Nagyon köszi - hálálkodtam neki.
- Nem tesz semmit - mondta
- Megmutatnád a fürdőt? - néztem rá boci szemekkel, mire elnevette magát.- Természetesen - kimentünk az emeleti folyosóra, majd a végén megálltunk egy ajtónál. Megköszöntem neki a segítséget, majd bementem. Gyorsan rendbe tettem magam, majd elindultam le, a srácokhoz. Mindenkit a kanapén találtam meg.
- Niki akarsz filmet nézni? - Kérdezte Liam.
- Persze, csak előtte telefonálnék egyet - mondtam a telefonomra mutogatva.
Bólintott, én meg kisétáltam a konyhába. Gyorsan tárcsáztam.
- Szia Niki! - Visított a telójába.
2013. november 5., kedd
Part 3
Niallel nagyon jól éreztük magunkat. Egyre több dolgot tudok róla, és ő rólam. Nagyon kedves, mindig megnevettet. A libegőn végig beszélgettünk, megismertem az igazi Niallt.
Miután leszálltunk, elindultunk a srácokhoz. Mint jómadarak ültek ott a kanapén, és kaján vigyorral a fejükön bámultak minket.
- Mizu?- érdeklődtem, miközben lehuppantam a kanapéra.
- Semmi. - mondta Louis - Játszunk valamit?
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Harry.
- Nekem megfelel.
Leültünk a szőnyegre, és elkezdtünk játszani. Én kezdtem, és Harryre pörgettem.
- Adj egy öltáncot... - Harry rödtön felállt, és elindult felém - Zaynnek! - röhögtem el magam, majd Zaynt és Harryt leszámítva mindenki röhögésbe kezdett.
- Ennyire utálsz? - nézett rám Zayn szomorúan.
- Egyáltalán nem utállak, csak te jutottál először eszembe.
- Ezt vegyem bóknak? - nézett rám felvont szemöldökkel, és elvigyorodott.
- Ha akarod - vontam vállat - amúgymeg - néztem rá - nem akarsz öltáncot?
- De, csak nem Harrytől
És Harry már is elkezdte Zaynnek az táncot. Szegény Zayn... Nem baj, mi azért jól szórakoztunk. Mikor Liam pörgetett, végre rám jutott a sor. Mertem, Mire Liam azt mondta, hogy igyam ki Louis cipőjéből a whiskyt. Elég furcsa képet vágtam, de ők már hozták is a whiskyt meg a cipőt. Nem tudom, talán a sok répától, de nagyon büdös a cipője. Teli töltötték a cipőt, mire én befogtam az orrom, és jobb gyorsan túlesni rajta alapon lehúztam. Mindenki elismerően bólogatott, de páran az arcomat fürkészték nem e lett nagyobb bajom.
- Minden elismerésem - hajoltak meg előttem a fiúk, mintha isten lennék.
- Felkelni, és folytassuk! - néztem rájuk röhögve, mire folytattuk a játékot. Elég fura dolgok voltak, mindenki csak mert. Liamnek meg kellett csókolnia egy kanalat, Louis meg nem ehet egy napig répát... Szerencsétlen majdnem elbőgte magát. Már kezdtem sajnálni, mikor rám pörgetett.
- Niki! Mutasd meg nekünk a benned rejlő vadmacskát! - vigyorodtak el, de azonban a három jómadárnak voltak barátnőik. Vállat vontam. Ők kérték, hát megkapják. Fogtam a szemceruzám, és megrajzoltam az orrom és a bajszom. Aztán feléjük fordulva értetlen tekintetek hadával találkoztam.
- Grrr... - Mondtam a lehető legcicásabban, majd a levegőbe karmoltam.
Pár másodperc síri csönd, majd úgy elkezdtek röhögni, hogy visszhangzott az egész ház. Erre Meghallottuk, hogy valaki jön le a lépcsőn.Mind egyszerre néztünk oda, és megpillantottuk...
Miután leszálltunk, elindultunk a srácokhoz. Mint jómadarak ültek ott a kanapén, és kaján vigyorral a fejükön bámultak minket.
- Mizu?- érdeklődtem, miközben lehuppantam a kanapéra.
- Semmi. - mondta Louis - Játszunk valamit?
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte Harry.
- Nekem megfelel.
Leültünk a szőnyegre, és elkezdtünk játszani. Én kezdtem, és Harryre pörgettem.
- Adj egy öltáncot... - Harry rödtön felállt, és elindult felém - Zaynnek! - röhögtem el magam, majd Zaynt és Harryt leszámítva mindenki röhögésbe kezdett.
- Ennyire utálsz? - nézett rám Zayn szomorúan.
- Egyáltalán nem utállak, csak te jutottál először eszembe.
- Ezt vegyem bóknak? - nézett rám felvont szemöldökkel, és elvigyorodott.
- Ha akarod - vontam vállat - amúgymeg - néztem rá - nem akarsz öltáncot?
- De, csak nem Harrytől
És Harry már is elkezdte Zaynnek az táncot. Szegény Zayn... Nem baj, mi azért jól szórakoztunk. Mikor Liam pörgetett, végre rám jutott a sor. Mertem, Mire Liam azt mondta, hogy igyam ki Louis cipőjéből a whiskyt. Elég furcsa képet vágtam, de ők már hozták is a whiskyt meg a cipőt. Nem tudom, talán a sok répától, de nagyon büdös a cipője. Teli töltötték a cipőt, mire én befogtam az orrom, és jobb gyorsan túlesni rajta alapon lehúztam. Mindenki elismerően bólogatott, de páran az arcomat fürkészték nem e lett nagyobb bajom.
- Minden elismerésem - hajoltak meg előttem a fiúk, mintha isten lennék.
- Felkelni, és folytassuk! - néztem rájuk röhögve, mire folytattuk a játékot. Elég fura dolgok voltak, mindenki csak mert. Liamnek meg kellett csókolnia egy kanalat, Louis meg nem ehet egy napig répát... Szerencsétlen majdnem elbőgte magát. Már kezdtem sajnálni, mikor rám pörgetett.
- Niki! Mutasd meg nekünk a benned rejlő vadmacskát! - vigyorodtak el, de azonban a három jómadárnak voltak barátnőik. Vállat vontam. Ők kérték, hát megkapják. Fogtam a szemceruzám, és megrajzoltam az orrom és a bajszom. Aztán feléjük fordulva értetlen tekintetek hadával találkoztam.
- Grrr... - Mondtam a lehető legcicásabban, majd a levegőbe karmoltam.
Pár másodperc síri csönd, majd úgy elkezdtek röhögni, hogy visszhangzott az egész ház. Erre Meghallottuk, hogy valaki jön le a lépcsőn.Mind egyszerre néztünk oda, és megpillantottuk...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


