Part 21

Reggel 7-kor keltem arra, hogy Luke az ágyamon ugrál, nem foglalkozva a tudattal, hogy éppen a belső szerveimet trancsírozza szét. 

-Kelj fel Csipkerózsika,  három óra múlva indul a gép!  - huppant le mellém, miközben véletlenül kitépte a fél hajamat. Ilyen ébresztest álmodni se mert még ember. És milyen jól tette....

-Luke - nyöszörögtem - miért keltettél három órával indulás előtt? 

-Mert be kell pakolni Drága - ugrált újra. 

-Már tegnap bepakoltam Drága - szorítottam a fejem a párnába.

- Ó... akkor viszont aludj jól,  másfél óra múlva jövök - nyomott egy puszit az arcomra, majd hagyott visszamenni a saját kis álom világomba...

Miután mindenki felkelt, gyors meg reggeliztünk, majd a cuccokkal együtt taxiba szálltunk. Mivel kemes idő volt, ezért egy egyszerű szettet kaptam magamra.
Ahogy közeledtünk a reptérhez, egyre jobban izgultam. Nem tudtam miért, de rossz előérzetem volt.
Ahogy oda értünk, rögtön leesett minden, ugyanis a reptéren ott állt Liam, Louis, Zayn,  Harry... és Niall. 

-Luke. Én szerintem mégsem megyek.

- Dehogynem. Jössz. 

- De miért nem mondtad, hogy velük megyünk? - estem kétségbe. 

- Mert akkor nem jöttél volna. És pont egyik nap beszéltünk a barátságunkról, ha jól emlékszem - mosolygott rám - Nem lesz semmi. Ha mégis, itt vagyok és szétrugom bárki seggét, akiét csak kell.

- Köszönöm -  öleltem meg szorosan.

- Nincs mit. De készülj, mert megerkeztünk- Engedett el, majd kiszállt, hogy kiszedje a csomagtartóból a bőröndöket, és fizesse a taxit.

Valahogy nem mertem kiszállni. Nem akartam találkozni Niallel, vagy bármelyikőjükkel. Egyszerűen nem tudtam magam rávenni arra, hogy kiszálljak, és mintha mi sem történt volna bájologjak neki. Hiába tört fel bennem minden,amit iránta éreztem, gyűlölet, harag, szeretet... Nem tudtam megmozdulni.

Hirtelen kinyílt az ajtó, majd Luke húzott ki a kocsiból.  

- Nyugi, ha akarod, most felszállásukat a  gépre,  és nem kell velük beszélni - mosolygott rám, miközben megfogta a kezem.

- Rendben - mosolyogtam rá. Leírhatatlan érzés, ha van egy ilyen barátod. Aki ennyi mindent megtesz, csak mert tudja, hogy rosszul érint.

-Luke.

-Igen? - kérdezte, miközben letette az utolsó bőröndöt is.

-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - kérdeztem, miközben szorosan hozzá bújtam. Látszólag váratlanul érte ez az érzelmi kitörésem, de miután fel eszmélt az enyhe sokkból, viszonozta ölelésem. 

-Persze, hogy tudom - nevetett fel halkan - de nálam nem jobban - szorított meg, majd nyomott egy puszit a fejemre.

- Fogadjunk - húzódtam el tőle - Eszkimó puszi! - mondtam, majd hozzá dörgöltem az orrom az övéhez.

-Bolond - mondta nevetve, majd elindultunk a géphez. Mivel magángéppel mentünk, ezért Luke mellett foglaltam helyet, az ablak mellett. Igyekeztem elkerülni a feltűnést, nem sok sikerrel, ugyanis Luke el ordította magát.

-Nikolett Johnson! Hol vagy? - kiabált, miközben valahol engem keresve futkosott. 

Gyors elokaptam a telóm annak reményében, hogy valami csoda folytán nem hallották meg.

-Szia, hol vagy? - kérdezte, mikozben felvette a telefont.

-Te szerencsétlen szerencsecsomag! Itt ülök a helyemen, mert azt mondtad, hogy mindjárt jössz! 

-Jé, tényleg - világosodott meg hirtelen- egy perc és ott vagyok - mondta, majd kinyomott.

-Hallod - kezdtem mikor odaült mellém - te egy nagyon nagy barom vagy - ütöttem vállba.

-Legyél kedves! Bármikor elülhetek és akkor....

-Akkor mellém ül Ash - villantottam egy ezerwattos mosolyt Lukeyra, mire csak egy szemfoegatast kaptam.

-Jó, akkor szia... - állt fel a helyéről, mire vissza rántottam.

-Nehogy ezért besertődj. Na, tudom hogy szeretsz. Nem tudod letagadni. 

-Ha akarnám se tudnám. De most haragszok. -durcizott be.

-Hát akkor én ülök át - álltam fel, mire vissza rántott így sikeresen beleestem az ölébe. 

-Maradsz - mondta majd adott egy puszit az orromra.

-Csá Luke - jött fel Harry a gépre, amikor meglátta, hogy Luke ölében ülök. - megzavartam valamit? Jöjjek vissza esetleg később? - kérdezte, mire felé fordulva  megpróbáltam csúnyán ránézni.

- Basszus Niki! Te vagy az? - esett le az álla- tök jó a hajad. Basszus de rég láttalak - ölelt meg.

- Nem volt az annyira régen - nevettem

-Hidd el, túl rég volt... - kacsintott rám, majd Luker-ra nézett. 

-Csá Harry - pacsiztak le azonnal.

-Vissza megyek, mindjárt indulunk. Csak be akartam köszönni. - mondta majd hozzám fordult - nem jössz át egy picit? A többieknek is hiányoztál...

-Most inkább nem - válaszoltam kicsit óvatosabban - úgyis lesz alkalmam veletek lógni egy jó ideig - kacsintottam rá. 

Az út eseménytelenül telt, Mike aludt, Ash játszott valamit a telefonján, Cal laptopozott, Luke meg én meg halkan beszélgettünk. A turné szervező párosával osztotta szét a szobákat. Úgyhogy valaki 1Ds szobába kerül. Luke azt mondta, hogy leszállás után mondják el a szoba beosztást.

- Holnap már lesz koncert? - érdeklődtem, mert rajöttem, hogy semmit se tudok az egész folyamatról - vagy csak próba?

- Holnap elvileg reggel próba  és délután szabadok vagyunk - mosolygott rám féloldalasan.

- Akkor holnap délután eljössz velem valahová?

- Hová? - ráncolta össze szemöldökét. 

- Tetováló szalonba - vigyorogtam rá. 

- Tetkót akarsz? - csodálkozott el. 

- Igen..  Még nem tudom mit. Illetve van egy elképzelésem. -vonogattam a vállamat, mmiközben ásitottam egy nagyot.

- Álmodd meg - mondta, mikozben egy puszit nyomott a homlokomra - Szép álmokat hercegnő - súgta a fülembe, majd magával ragadott egy másik világ...

STEAL MY GIRL *0*

One Direction - Steal My Girl: http://youtu.be/UpsKGvPjAgw

IMADOM *-*I-M-A-D-O-M *--*

Part 20

*két héttel később*

-Caluuum - ugrottam rá a hátára.
- Igen?
- Nem láttad a hajfestékem? - kérdeztem még mindig a hátán csimpaszkodva.
-Én nem is festem a hajam! - tiltakozott azonnal - Michaelt kerdezd...
- Köszi - ugrottam le róla. Majd felrohantam a lépcsőn egyenesen Michael szobájába.
-Nem láttad a hajfestékem?
- Nekem a  barna túl... normális - vigyorgott, mire felnevettem. - Amúgy utoljára Luke kezében láttam.
- Tudhattam volna. És most hol van?
- A fürdőben.

-Úristen. Te nem vagy normális... - néztem Luke-ra döbbenten.
-Jó, most honnan kellett volna tudnom hogy milyen lesz? - nevetett fel kínosan.
-Tudod mit? Megyünk fodrászhoz. Ma. Minél előbb. Ezt - mutattam rá már nevetve - rendbe kell hozni.
-ó, ez most olyan csajos délután lesz? Mindig is el akartam menni egy ilyenre. Csak hogy tudjam mit beszélgetnek a csajok egész délután..
- Nem vagy normális - öleltem meg nevetve - nagyon hiányzott már ez.
- Mi? A csajos program?
- Nem,hanem ez. A barátsagunk. Ez az egész. Ez alatt a hónap alatt visszagondoltam hogy milyen volt mikor nem tudtunk találkozni meg ilyenek. És így utólag nagyon hiányzik.
- Nekem is - puszilta meg a fejem bubját - de menjünk mert ez a szín nem áll jól nekem...

- Luke te mi a jó Istent csináltál már megint! - esett neki a hajának Lou.
- Niki befestette a hajam miközben aludtam. Pedig ez nem normális - csóválta a fejét, miközben rám kacsintott, mire csak kinyujtottam a középső ujjam egy cuppantás kiséretében. Lou jót röhögött rajtunk, Luke meg elkapta a "repülő puszim" és az arcára csapta.
- Nekem ehhez az egészhez annyi közöm van, hogy enyém a festék, amit ellopott, és én hoztam el ide - mosolyogtam Loura.
- Át akarod festeni a hajad? - érdeklődött, miközben hozzá kezdett Luke hajához.
- Hát igen - tekertem fel az ujjamra egy tincset.
- Miért? Így olyan kis tündéri megjelenést ad...
- Hát pont ezért - vágtam rá - nem akarok tündérinek tűnni.
- És milyen színűre szeretnéd? - faggatott tovább Lou.
- Valami sötétet - gondolkodtam
- Ott a paletta nyugodtan nézd meg, mindjárt te jössz.
- Oké, Köszi - mosolyogtam rá.

- Na, mit is szeretnénk - kezdte Lou.
- Hát, legyen rövidebb, és csokoládé barna.
- Olyan sötét? - kérdezte Luke.
- Igen - vigyorogtam rá. 
- Lássunk hozzá - mosolygott rám Lou.

- Na milyen? Tetszik? - kérdezte izgatottan Lou.
- Egyszerűen imádom  - ugrottam a nyakába - sokkal jobb, mint  a szőke. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
- Tényleg semmi - mosolygott szerényen- de menj, keresd meg Luke-ot és ne engedd hajfesték közelébe - nevetett fel.
- Nem ígérhetek semmit. - búcsúztam el.

Luke az egyik padon ült, miközben épp a telefonján ügyködött. Gyorsan odasiettem hozzá, majd egy cuppanós puszit nyomtam hátulról az arcára.
- Mutasd magad asszony! - parancsolt rám, miközben levette a napszemüvegét.
- Nem is vagyok asszony - nevettem, miközben elé léptem.
- Fú, de más vagy így - húzta össze a szemöldökét.
- Jó vagy rossz értelemben más? - riadtam meg egy percre.
- Hát... dögös. Sokkal dögösebb, mint a szőke - nézett nagyon.
- Ezek szerint dögös? - nevettem fel hangosan - a szőke nem volt jobb?
- A szőkével olyan aranyosan néztél ki. Így - birizgálta meg a hajam - dögös vagy - vigyorgott rám.
- Észre vetted, hogy eddig szinte az összes mondatodban elhangzott hogy dögös?  
- De hát ha dögös? - nevetett fel most ő.
- Menjünk el vásárolni - csillant fel a szemem.
- Menjünk - ölelte át a vállam fel kézzel, majd odahúzott magához egy homlok puszi erejéig.

- Itt vagyunk! - üvöltött be Luke a házba, mikor fél tizenegykor beestünk a házba, kezünkbe a frissen szerzett ruháim.
- Hol voltatok eddig? - kérdezte Ash, de amint meglátott, témát váltott - Egyelek meg, milyen dögös vagy! - kapott fel, mire önkéntelenül felnevettem.
- Luke is ezt mondta - kacsintottam a mellettem álló szőkére, mire ki nyújtotta rám a nyelvét.
- Jó, ha így állunk, vidd fel egyedül a cuccaidat - dobta le a táskákat a földre, majd bement a konyhába, gondolom inni.
- Ash,  ugye segítesz? - néztem rá bociszemekkel, mire szemforgatva elkezdte felszedni a ledobott szatyrokat - Köszi, imádlak - nyomtam egy gyors puszit az arcára, majd felrohantam a szobámba az új ruhatáram felével.
Pár perccel később Ash is felért a cuccaimmal.
- Minek vettél ennyi göncöt? - kérdezte, miközben kiterült az ágyamra.
- Hogy ne legyen üres a szekrényem - kacsintottam rá.
- Amúgy jo hogy vásároltál új cuccokat, legalabb tudsz válogatni, hogy mit pakolsz be. Lehet nekem is el kéne menni vásárolni, úgyis vennem kéne....
- Állj.  Várj. Mi volt az hogy tudok mit pakolni?
- Ja... megyünk Franciaországba. Ott kezdődik a turné. Nem emlékszel? Egyik nap beszéltük.
- Basszus, teljesen elfelejtettem - csaptam a homlokomra - és hol fogtok fellépni? - próbáltam információkat szerezni mosolyogva.
- Párizs, New York, Berlin, Birmingham, Miami, London, Bern, Budapest, Bécs, Hongkong, Rio - sorolta - de nem ebben a sorrendben.
- Wow.. Gondolj bele hány ezer lány akar a feleséged lenni - mosolyogtam rá.
- És hány lánynak törném össze a szívét, ha egyet is feleségül vennék - kacsintott rám.
- Hiába, főnyeremény vagy - nevettem.
- Ugye?? LUKEEEY, NIKI SZERINT IS FŐNYEREMÉNY VAGYOK! MONDTAM, HOGY EL KELLETT VOLNA JEGYEZNED! DE EZT A VONATOT MÁR LEKÉSTED! - ordított ki a szobám ajtaján, én meg már sírtam a nevetéstől.
-Állatkert - kiáltottam utána.
- Amúgy - jött vissza - holnapután indulunk. Ja, és megjött a pizza.

Part 19

Sziasztok! Uj rész, rövid, béna :/ Sajnos idő hiányában csak ritkán tudok hozni részeket :( <3
Lefagyva meredtem Niallra és az idegen csajra, egy szót nem bírtam kinyögni. Miért? Miért csinálta? Miért hagyta hogy beleszeressek? Egyáltalán miért kellett beleszeretnem? Ő híres, bárkit megkaphat, akár csak egy éjszakára is. Azt hittem ő nen olyan. Vagyis leginkább reménykedtem.
Még mindig sokkos állapotban voltam, mikor Luke felhùzott a padról, amin eddig ültünk.
- Hova megyünk? - kérdeztem megtörten.
- Haza - mondta, mire rá emeltem ijedt tekintetem - mármint haza, hozzánk.
- De most ott lakok - sziszegtem sírógörccsel.
- Most az egyszer ne légy makacs. Nem akarom, hogy egész este sírj, miközben ezek ketten... inkabb hagyjuk. Ma nálam alszol, rendben?
- Rendben - egyeztem bele, mert igaza volt. Miért hallgatnám ahogy élvezik egymás társaságát?
- Gyere menjünk köszönjünk el Zaynéktől.
Bent - csak úgy mint kint...Khm...- remek hangulat volt. Sokan táncoltak, ittak.
Luke megfogta a kezem, hogy el ne vesszek a tömegben.
Érezte, hogy egy világ tört össze bennem. Egy világ, melyben van remény; ahol egy sztár összejöhet egy olyan lánnyal mimt én.
Perrie és Zayn az asztaluknál ülve nézték össze bújva a mulatozást.
-Sziasztok! - köszönt Luke mikor odaért Zarriekhez.
-Csá Luke! - üdvözölte Zayn.
-Niki nem érzi jól magát, hazaviszem. Ma nálunk alszik, ugyis van egy csomó vendégszobánk. - kezdte,mire Pezz rám nézett.
-Perrie beszélhetnénk? - engedtem el Luke kezét.
-Persze, gyere!
Kimentünk a hátsó bejárathoz, mikor letámadott.
-Honnan ismered Luke-ot?
-Legjobb barátom kiskorom óta - vontam meg a vállam.
-Miért nála alszol? - jött az újabb kérdés.
- Mert nem akarok zavarni este...
-Miért zavarnál? És hol van Niall? - hadarta Pezz, mire elővettem Luke telefonját.
-Az Niall. Ezért nem akarok zavarni. Ezért alszok Luke-nál.
-Niall te isten átka - szidkozodott Pezz.
-Jó szórakozást! -öleltem meg utoljára Pezzt.

Part 18

-Na, hogy áll? - kérdezte Sam a ruhájában forogva.
-Nagyon jól! Szerintem Harrynek is tetszeni fog - kacsintottam rá, mire csak egy szemforgatást kaptam. Sam volt az utolsó, már mindenki elkészült. Illetve majdnem mindenki...
-Úristen! - mondta Lesy miközben Perrie kijött a fürdőből a menyasszonyi ruhában - Mesésen nézel ki!
-Lányok, kezdek aggódni - vallotta be Pezz.
-Nem kell! Zaynnél jobb embert elképzelni se mernék melléd! - mondta Jade.
-Jajj, nem az! Abban biztos vagyok! - legyintett Perrie - Meghívtam Danit de nem jelzett vissza. Félek, hogy nem jön.
-Gondolj bele - ölelte át Leigh-Anne - milyen érzés lehet neki Liamet más lánnyal látni.
- Jó,ez igaz. Na de menjünk, még a végén lemaradok az esküvőmről!
-Nyugi, Zayn megvár! -mondtam nevetve.
-Tudom - mosolygott - de a többi vendèg nem biztos!

♡~♥~♡~♥~♡

-Perre Edwards - szólt a pap - elfogadod-e az itt megjelent Zayn Jawaad Malikot hites férjedül, tisztelni és szeretni fogod, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben; míg a halál el nem választ?
-Igen - mondta Pezz könnyes szemmel.
-Zayn Jawaad Malik - kezdte megint - elfogadod-e az itt megjelent Perrie Edwardsot hites feleségedül, tisztelni és szeretni fogod, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben; míg a halál el nem választ?
-Igen - mondta Zayn hatàrozott hangon, Perrie szemébe nézve.
-A gyűrűk? - kérdezte a pap - jöhetnek a fogadalmak.
Az eddig is könnyes szemem most megduplázta a könnycseppek számát. A fogadalmakat egymás szemébe mondták, miután felhúzták a gyűrűiket.
-Ezentúl férj és feleség vagytok. Megcsókolhatjátok egymást- mondta ki a pap a várva várt szót, mire Zayn megcsókolta Pezzt.
Vad ujjongásban törtünk ki, mire az ifjú pár mosolyogva ránk nézett.

-Gratulálok! - öleltem meg őket a templom előtt - sok boldogságot!
-Köszönjük - mondta Perrie, és akarva akaratlanul mosoly szökött az arcomra a többes számon.

♥~♡~♥~♡~♥

Vacsora közben Jade felállt és egy kis figyelmet kért.
- És most jön egy kis meglepetés - mondta Jade.
Miután ezt bejelentette mindenki elkezdett sugdolózni. Én viszont sejtettem mi lesz.
Bejött egy csapat -velünk hasonló korú -lány. Senki arcát sem lehetett látni, mindenkin kendő volt.Jesy elindította a zenét, mire táncolni kezdtek.
Egy indiai dalra táncoltak, egy olyan 5-6 percig, utána hirtelen lekapcsolódtak a villanyok. Már kezdtük azt hinni, hogy elment az áram, mikor bekapcsolódott egy neon lámpa, a tábcosoknak pedig csak a fehér csíkokat lehetett látni a sötétben. Fantasztikusan mozogtak,nagyon tetszett az egész. A következőnél (Jason Derulo - Talk Dirty) mindenkin szürke ülepes melegítő, meg egy amerikai mintás top volt, kivéve az elöl álló 4 táncost, rajtuk fekete ülepes nadrág volt fehér toppal, arcukon napszemüveg, meg fehér maszk volt valami csontváz lenyomattal.
Azt hiszem ez volt az egész shownak a legjobb része. A táncosok mind egyszerre mozogtak, látszott a sok gyakorlàs.
A mellettem ülő Niall és Sam is elismeréssel nézték őket, viszont feltűnt valami.
-Te honnan tudtad? - böktem meg Niallt, aki rám nézett.
-Mindenki tudja. Jade, Lesy, Leigh-Anne, Louis, Harry, Liam, Zayn...
-Zayn?- csodálkoztam.
-Ez egy meglepetés Perrienek - mondta - a bandában nincs titok.vagy ha van, az úgyis kiderül.
-Értem.
-De te honnan tudod? -vonta fel a szemöldökét.
-Megérzés - vontam meg a vállam,majd néztem tovább az előadást. A végén mindenki megtapsolta  a kifulladt tàncosokat.
-Köszönöm ezt a fantasztikus előadást...- lelkendezett Perrie.
-Én köszönöm a meghívást  - mondta Danielle,miközben levette a maszkot meg a szemüveget. Perrie szinte sokkos állapotba került pár másodpercig, majd feleszmélt.
-Dani- ölelgette meg szorosan barátnőjét - te hogy? És mikor? És Liam? - kérdezte.
-Elmegyek átöltözök, és utána elmesélek mindent - mondta a tánctól még mindig kifulladt hangon.
-Elkísérlek- karolt bele barátnőjébe Pezz - úgyis át kell öltöznöm.

-Szabad egy táncra? -kérdezte Niall.
-Nem táncolok jól - vontam meg a vállam.
-Nem is kell, hogy jól táncolj - vágta rá kapásból.
-Majd később talán- ráztam meg a fejem mosolyogva.
Pár perc múlva már Jade személyében talált táncpartnerre. A szívem mintha picit összeszorult volna. De hogy miért? Már éppen elkezdtem volna gondolkozni ezen, mikor Danielle jött oda hozzám.
-Szia, még nem ismerjük egymást igaz? - kérdezte mosolyogva.
-Még nem. Nikolett Johnson, de hívj nyugodtan Nikinek - ráztam vele kezet, mire megölelt.
-Danielle Peazer, de hívj csak Daninek- engedett el.
-Hol hagytad Pezzt? - kérdeztem, mert mikor utoljára láttam, vele volt.
-Most urával lassúzik - nevetett fel halkan.
-Nagyon tetszett az előadásotok.
-Köszi - mosolyodott el szerényen - elég sokat próbáltunk.
-Megtanítanál rá? - kértem kölyökkutya szemekkel.
-Persze, gyere - hívott ki a kertbe.
-Most? - néztem végig magamon. Ebben hip hop szerű tánc? Tűsarkùban?
-Adok váltót addig - ragadta meg a kezem majd egy kocsi felé húzott.
Gyors átöltöztünk, és észrevétlenül felosontunk a kert leghátsó részébe.
-Akkor kezdjük - vágott bele Danielle, miközben megmutatott pár alaplépést. Lépésenként haladva egyre jobban belejöttem, amit Danielle is észrevett.
-Nagyon jól táncolsz! - dìcsért, miközben újra elpróbáltuk az egészet.
-Köszi - mosolyogtam rá.
-Figyelj - rágta a szàja szélét Dani - nincs kedved táncolni? Mármint a csapatban. Ilyeneket, mint amit most tanultunk. Hasonlókat - hadart.
-Nen hiszem hogy olyan jól táncolnék...-húztam el a szám.
-Pedig hidd - közölte magabiztosan - van hozzá tehetséged. Csak nézz meg egy próbát, jó?
- Rendben - egyeztem bele - mikor vannak a próbák?
- Itt a telefonod? Akkor diktálom...
-Rendben. De szerintem már vissza kéne mennünk. Lassan hiányolni fognak...
-Menjünk, öltözzünk vissza - ölelte át a vállam Dani. Nevetve mentünk a kocsihoz, ahol elkezdtünk oRk
b

visszaöltözni.
-Dani, kérdezhetek valamit?
-Már megtetted - nevetett fel.
-Jó de na - ezt is jól megmondtam - hogy bírod Sophiamet?
-Hát... Figyelj. Szeretem Liamet, és neki így jó. Én meg nem fogok a boldogsága utjában állni - mosolyodott el keserédesen - a másik meg. Sophia szimpi - vallotta be, mintha csak bűn lenne.
-Most mégnagyobb lettél a szememben. Hogy tudsz féltélenység nélkül beszélni velük?
-Hát... Nehéz. De ők is rendesek. Sophia kicsit fél, hogy Liam "átpártol" hozzám. De erről szó sincs...
-Értem-bólogattam megértően.
-Mindegy is. Indulás vissza.
Mikor visszaértünk pont egy lassú szám kezdődött, úgyhogy nem kellett sokat várni, Daniellet is felkérték. Épphogy lelépett Dani két kéz fonódott a derekamra, amihez az utóbbi napokban megszokott illat társult. Fejemet a mellkasára döntöttem, és csak élveztem a pillanatot.
- Hazug - tette az állát a vállamra.
- Mégis miért lennék hazug? - fordítottam kicsit oldalra a fejem, hogy lássam Niall arcát.
-Azt mondtad nem tudsz, és nem is szeretsz táncolni - fordította ő is felém az arcát - láttalak táncolni - súgta a fülembe.
-Mert nem is tudok. Azt meg nem mondtam, hogy nem szeretek.  Azt mondtam majd később talán - érveltem mosolyogva. Ma úgy tűnik mindenki mosolyog.
-De akkor is jól táncolsz - mondta, miközben szembe fordultam vele, és elkezdtünk táncolni.
Egyszer csak valami hideget érzek a nyakamnál.
-Boldog szülinapot! - adott egy puszit. Pont véget ért a szám, úgyhogy megköszöntem a táncot, és kimentem a friss levegőre.
Érdeklődve nézegettem az újonnan kapott ékszert. Egy kis medál lógott az ezüst láncon.
Még mindig a láncot néztem, mikor oda jött hozzám egy fiú.
-Szia Niki - köszönt egy hang oldalról.  Ez hihetetlen!
-Luke! - ugrottam rá. Szó szerint agyon szorongattam - Hát te?
-Meghívtak. Tudod,a srácokkal turnézunk...
-Igen, hallottam róla - engedtem el, miközben leültünk.
Luke-ot akkor ismertem meg, mikor még nem volt híres. Szokásos szomszéd srác. Nagyon sokat játszottunk együtt. Az elején még fel akart szedni, de nem voltam rá vevő. Aztán beletörődött, végül Luke jó barátom lett. Olyan, mint Sam. Csak fiúban.
-Nagyon régen beszéltünk. Mesélj mi történt, hogy így eltűntél?
-Hát... Ez nem nagyon passzol egy esküvő hangulatához.
-Ennyire durva?- kérdezte és fél karjával  átölelte a vállam.
-Matt szakított velem, aztán vissza akart jönni hozzám, mire közöltem, hogy takarodjon a csajához, akivel megcsalt. Ez nem tetszett neki, felpofozott. És ez még az enyhébb.
-Felpofozott? - kérdezte Luke fojtott hangon.
-Igen - mondtam.
-Ennél durvább is történt veled? - kérdezte együttérzően.
-A szüleim meghaltak - mondtam ki gyorsan, és próbáltam visszatartani a könnyeim. Luke szorosan átölelt.
-És a srácokat honnan ismered? - váltott témát hirtelen, amiért szörnyen hálás vagyok.
-Náluk lakom - vontam meg a vállam.
-Hogy hogy? - vonta fel fél szemöldökét.
-Samnél lakom, de a szülei elutaztak, és Harry szólt Samnek, hogy addig költözzünk oda.
-Sam és Harry...? - valahogy nem tud követni. Megértem.
-Igen - vigyorogtam.
-Azt a! Nem gondoltam volna, hogy Samnek jó ízlése van... - hát igen. Sose bírták igazán egymást.
-Pedig elég jól választ barátnőt, nem gondolod?! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Nem is tudom... elég hibbant vagy - méregett furcsán, mire bele ütöttem a vállába.
-Hé! Én szeretem a hibbantokat! - közölte, és elkezdett szorongatni.
-Én is így vagyok ezzel! - mondtam, és vissza szorongattam.
-Tudom. Ezért lógsz Sammel - vigyorgott, mire felnevettem.
-De ha te szereted a hibbantokat, és Sam is az, de őt ki nem állhatod!
-Mert a kedves, és jó modorú hibbantokat szeretem - kacsintott rám.
-Ezt bóknak veszem - nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Mit szorongats a kezedben?  - kérdezte. A nyaklánc még mindig ott volt.
-Ajándék - pirultam kicsit el. Amit Luke észre is vett.
-És nem akárkitől - vigyorgott rám - na, modell lányka mesélj a hercegedről.
-Nincs köztünk semmi - vontam meg zavartan a vállam- de nagyon bírom. Azt hiszem belé szerettem.
-Ohó! Ki ez a szerencsés fickó?-kérdezte, mire még jobban elvörösödtem..
-Niall - mondtam Luke  reakciójától félve.
-Valahogy sejtettem- közölte még mindig mosolyogva.
-Hogyan? - vontam fel a szemöldököm.
-Nem tudom. Csak Ő... olyan hozzád való...
-Mivan? - nevettem fel kínosan.
-Mindketten szőkék és hibbantak vagytok. Meg jófejek. A személyiségetek is passzol.  Meg kell hagyni, össze illetek.
-Köszi - adtam egy puszit az arcára, mire megölelt.
-Niki - súgta halkan- ne akadj ki. Sőt. Inkább ne nézz hátra.
-Miért? - kérdeztem.
-Mert nem akarlak sírni látni. Pláne nem egy esküvőn. Ha csak nem örömkönnyek.
-Luke mi folyik itt? - kezdtem megijedni.
-Niall épp egy csaj torkán nyomja le a nyelvét. - suttogta, miközben megszoritotta a kezem.
Hátra néztem, és drukkoltam, hogy Luke csak vicceljen. De nem... éreztem, hogy a könnyek kibbuggyantak.
-A francba!- hallottam Luke-ot.

Part 17

-Amùgy... mi történt apukàddal? - kérdezte Niall, miközben az ágyon ülve gumicukrot evett. De hogy azt honnan szedte?! Mindegy. Letudom azzal, hogy ő Niall.
-Lelépett - vontam meg a vàllam. Értette, hogy ez érzékeny téma,ezért nem feszegette tovább.
-Hé, játszunk! - nézett rám hirtelen.
- Mit? - kérdeztem nem túl lelkesen.
- Jó buli lesz! Gyere ülj ide - ültetett le az ágy egyik felére,majd ő leült velem szemben a másik felére - aki hamarabb beletalál a másik szájába az nyer - vigyorgott, miközben odaadott egy-még bontatlan-csomag gumicukrot.  És kezdőthetett is a "párbaj".

-Ezazz! Nyertem! NYERTEEEM! - ugráltam az ágyamon, miután sikerült beletalálnom Niall szájába. Aki csak egy édes mosollyal a száján nézett.
- Hahaha! Levertelek Szöszi! Mit szólsz hozzá? Naa? Nyertem és te vesztettél! Levert egy lány. - piszkáltam  még mindig ugrálva.
Nos, kár volt, mivel fél percen belül az ágyon feküdtem.
-  Szóval szerinted béna vagyok? - kérdezte Niall,miközben lefogta a kezeimet a fejem mellett.
- Nem én mondtam - válaszoltam visszafojtva a vigyorom.
Belenézett a szemembe, majd lassan közelíteni kezdett. Már csak pár centi volt köztünk, mikor elkezdett csikizni. Hangosan kezdtem el nevetni,majd eszembe jutott, hogy a többiek alszanak, igyekeztem nem nevetni. Ez nem nagyon jött össze,viszont halkabban vihogtam.
- Na, gyerünk Niki! - csikizett a Szöszi - ki a béna?
- Én vagyok a bèna! - mondtam két röhögőgörcs között.
-És én mi vagyok?
- Te vagy a legjobb, legügyesebb, legaranyosabb, legédesebb, legéhesebb, legtökéletesebb, legokosabb, legszerényebb, legsármosabb ember akit ismerek! - hadartam, miközben ujjab roham kapott el.
- Akit ismersz? - kérdezett vissza pimasz mosollyal. Hát ennek semmi se elég?
- A világon - mondtam, miközben abba hagyta a csikizésem, és egy puszit nyomott az orromra.
- Na azért - vigyorgott.
- Nem vagy kicsit egoista? - kérdeztem miután sikerült lenyugodnom.
- Ha minden ember ìgy nézne ki - mutatott végig magán - mindenki egoista lenne - mondta, majd rá pár másodpercre döltünk a röhögéstől. Az este folyamán már sokadszorra.
-Hány óra van?
-Nálam egy. - kaptam rá a frappáns válaszát.
-Okos - biccenettem tettetett elismeréssel - úgy értem mennyi az idő?
-Ja, hogy úgy! 7:17 - nézte meg az óráját.
- Jól nem aludtunk semmit - mondtam én, az ész.
- Én kicsit se vagyok fáradt - mondta Niall úgy, mintha valami végzetes bűnt vallott volna be.
-Én se - vontam meg a vállam.
-Éhes vagyok - kezdett el nyüglődni Niall
- Én is - nevettem fel - Menjünk, csináljunk valamit reggelire. Gyere Szöszi!
Viszonylag halkan sikerült lejutnunk a konyhába, bár amikor Niall belerugott valamibe, és feljajjdult, belőlem meg kitört a nevetés, azt hittem felkellnek.
- Mit csináljunk?
- Valami édeset! Meg kakaót! - mondtam.
- Süti. Milyen sütit süssünk? - kérdezte elgondolkodva.
-Valami ne túl bonyolultat - feleltem, miközben felültem a pultra.
-Oké. Csináljunk palacsintát!
- Valami krèmes legyen - mondtam - krémet akarok - vigyorogtam - kotyvasszunk! - jutott hirtelen eszembe a korszakalkotó ötlete.
- És mi kell egy ilyen "trutyihoz"? - kérdezte a hűtőbe hajolva.
- Mennyire bírod az édeset? - vontam fel a szemöldököm
- Bírom - vonta meg a vállát - na? - hajolt vissza.
- Minden  aminek nagy a cukortartalma.
Mire végeztünk a pult tele volt édességekkel. Snickers, Twix, Mars, Bounty, Milka (legalább 5 fajta), pillecukor, csokiöntet, kakaópor, Oreo, M&M, gumicukrok (kígyó,maci, béka, stb...) jégkrém, csokis mazsola, karamella, grillàzs, tortadíszítő cukorka...
- Asszem ennyi - mondta, majd hozott még 2 nyalókát.
- Kell két tál - kutattam a szekrényben - hol tartjátok a müzlis tálakat?
- Felső polc - mondta miközben a nyalokát forgatta a szájában.
- Na, gyere! - hívtam, mikor megtaláltam a keresett darabokat - Ennej az a lényege, hogy az itt talált dolgokból - egybeszórjuk amit akarunk. Nem nagy tudomány - vigyorogtam rá - kezdjük!

Én gyorsan elkezdtem pakolni a tálam. Előszőr egy réteg fagyi. Aztan gumicukik. Csokiöntet, Oreo, grillázs...
Mire befejeztem a kistálamban egy púpozott adag édesség volt. Niall tála is hasonlóképpen festett.
Fogtunk egy egy kiskanalat, és bevonultunk a nappaliba.
-Jó étvágyat! - mondtam majd belekezdtem. Nagyon édes volt, ugyanakkor jól is esett.
-Ez rohadt jó! - hallottam Niall hangját, aki épp egy Oreo-t szedett ki és jóízüen ette.

"Reggeli" közben nagyon jól szórakottunk azon, hogy Niall-nak túl kicsi volt a kanál, ezért kiment egy nagyobbért. Pár perc múlva egy merőkanállal jött be. És miután közölte  hogy ez így nem kényelmes, egyszerűen elkezdte kézzel enni. Itt már a hasamat fogva sírtam a nevetéstől.
Miután kiröhögtem magam, és megreggeliztünk, gyorsan rendet tettünk.
-És most?- kérdeztem a kanapén ugrálva. Niall egy pillanatra gondolkozott, aztán csatlakozott hozzám.

-Szerintem öltözzünk át ès keltsük fel a többieket - nèztem az órára. 9:49. Hihetetlen mennyit tudnak aludni.
Felrohantam, gyors lezuhanyoztam és átöltöztem. Egy 1D-s felsőt vettem fel egy fekete farmersorttal.
Nos, a -szerintünk- remek ötletünknek,  többiek nem annyira örültek. Főleg, hogy rajtuk ugrálva keltettük őket. Ez nem annyira tetszett nekik, a felsőm viszont annál inkább.

Part 16

Miután rendbe tettem magam, lementem, de a Little Mixes lányokat nem láttam.
- Én mondtam, hogy elmennek! - szólalt meg Perrie a hátam mögött. Ijedtemben kissé megugrottam, mire felnevetett.
- Indulhatunk? - kérdezte El.
- Persze.
- Hova mentek? - kérdezte Liam.
- Vásárolni - virult Pezz.
- Mi is jöhetünk? - kérdezte Louis.
- Nem - vágta rá El olyan gyorsan, hogy nevetnem kellett - Ez most egy csajos délután - adott egy rövid csókot a szájára.
- És Sam? Ő nem megy?
- Nem, tudjuk, hogy Harrynek szüksége van rá - kuncogott Pezz. Erre mindenki elröhögte magát, mire a nappaliban ülő emberkék  hirtelen felénk kapták a fejüket.
- Mivan velem? - kérdezte Hazz.
- Csak mondtam a lányoknak, hogy vegyenek barackot. Tudom hogy az a kedvenced... - mondta Liam.
- Nem is az! - kérte ki magának Harry- a Banán az! Örök fav- mondta, mire mindeni elröhögte magàt.
- Akkor indulunk? - kerdezte türelmetlenül Perrie, mire észbe kaptam.
- Egy pillanat,fent hagytam a telefonom! - mondtam azzal felrohantam a lépcsőn, mikor Niall-be ütköztem.
- Oh, Niki,jó hogy beléd estem ... khm... Akarom mondani... öhmm... jó hogy beléd botlottam. Szeretnék veled egy fontos dologról beszélni.
- Figyelj Szöszi, bármi is az, tuti várhat,most sietek! - indultam fel a szomámba a telefonomért. Niall meg utánam..
- De ez FONTOS - nyomta meg az utolsó szót.
- Figyelj Niall. Haláleset?
Erre csak megrázta a fejét.
- Született valaki? - ujjabb fejràzás.
-Valaki korhàzba jutott...?- megint ugyanaz - akkor ràér délutánig. Oké? - kérdeztem miközben egy puszit nyomtam az arcàra.
- Rendben - mondta miközben én indultam volna, aztàn megfogta a csuklóm - Eskü?
-Eskü - feleltem - de most tényleg mennem kell! Délután találkozunk, Szöszi! - kacsintottam rà.
- Itt vagyok, mehetünk - ugrottam a lányok mellé.
- Oké - vidult fel Pezz.

Miután beültünk egy Starbucksba, és megvásároltunk mindent, amit akarunk, úgy döntöttünk, hogy még egy kicsit sétàlgatunk. Éppen egy kis butik előtt sétàltunk el, mikor Perrie hirelen megállt, és szó nélkül bement. El-el összenéztünk,majd egy szó nélkül utána mentünk. Mikor beértünk,Pezz màr 2 ruhàval ült a fülkék előtt,és épp letette a telefonjàt. Mikor meglátta, hogy felé tartunk, felállt,és mosolyogva a kezünkbe nyomta a ruhákat.
-Perrie,mik ezek a ruhák? Valami eszméletlen szépek - mondta El.
- Ez - mutatott a kezünkben lévő darabokra- a  koszorúslány-ruha - vigyorgott - és most...nyomás próbàlni!
- Igenis!- vihogtunk,miközben bementünk az öltözőbe.
- De siesstek! - parancsolt ránk.
- Jólvan már! - szóltam ki a fülkéből.

》》》》

Este 7-kor estünk be az ajtón, röhögve,kezünkben a vásàrolt ruhákkal. Érkezésünkre a fiúk is felfigyeltek, akik eddig a kanapén ülve XBoxoztak.
-Na, megvettétek amit akartatok? - kérdezte Liam tekintetét a TVről el nem szakítva. Éppen Niall ellen játszott valami autós játékot. Hm... majd kipróbálom.
-Megvan a koszorúslányok ruhája - mondta Perrie miközben beült Zayn ölébe és megcsókolta. Ahogy El is Louist. Most,ahogy végignéztem  a társaságon és féltünt Sam hiánya.
-Hol van Sam? - kérdeztem a többieket.
-Mindjárt jön- mosolygott Harry- hazament pár cuccáért.
-Megyek megnézem hogy áll.

Elindultam,miközben bedugtam a füllhalgatóm,és elindìtottam a Alone Together -t a FOB-től. Kevesebb mint tìz perc alatt oda is értem. Kopogtam kettőt majd benyitottam. Sam épp a konyhában szorgoskodott.
-Szia csajszi - mondta,miközben megölelt.
-Halika - vigyorogtam rà. Hát igen. Néha ránk jön az öt perc.
-Mit csinálsz? - szippantottam eggyet mire Sam röhögni kezdett.
-Sütit - mondta mielőtt még befejezhettem volna a nyomozást.
-Hogyhogy? - kérdeztem.
-Csak úgy - suhant át az arcán a megdöbbenés és a megkönnyebbülés. Majd gyors elmosolyodott -  a fiúknak.
-Megvannak a cuccaid?
-Igen már összeszedtem - mutatott a bőröndjeire.

Miután kész lett a torta - ami valami eszméletlen szép - elindultunk haza. Mivel nem nagyon akartunk tortával a kezünkben böröndöket huzogatni,hivtunk egy taxit.

Mikor hazaértünk mindenhol sötét volt. Gondoltam el kellett menniük stúdiózni. Viszont mikor felkapcsoltam a villanyt...
-Meglepetés! - kiáltotta mindenki. Voltunk ugy tizenöten-huszan. A sulis barátaim, a fiuk, az egész LM, El,Sophia...
- köszönöm.. de... nekem nem is ma van a szülinapom - dadogtam össze-vissza.
-Tudjuk - mondta Zayn - viszont akkor van az esküvő. És szerettünk volna megünnepelni a szülinapod - mosolygott ràm.

A szülinapom szuper volt! Ujra találkozhattam a sulis barátokkal,nagyon jól esett, hogy eljöttek. Miután megettük a -Sam sütötte- emeletes (!!!) tortám, és kibeszélgettük magunkat - senkise ivott a közelgő érettségi miatt,na meg másnap suli-mindenki hazament. A kanapén ültünk a fiukkal, (Perrie, El és Sophi hazament) mikor eszembe jutott hogy mi is érettségizünk.
-Basszus! Sam! Nekünk suliba kéne mennünk! - mondtam mire Sam kiröhögött. Najó,ő ezt a dolgot nem vette olyan komolyan.
-Niki! Nyugi... Lebeszéltem anyuékkal. Elmeséltem hogy mit csinalt Matt, hogy mik történtek veled. Azt javasolták legyünk magántanulók. Mondjuk kicsit máshogy...- huzta el a száját.
-Mit mondtak? - nevettem.
-Azt, hogy nem érdekli hogy hogyan,csak legyen meg az érettségi. Neked viszont azt üzeni hogy legyél nyugodtan magántanuló. Én meg értelemszerűen veled tartok - vigyorgott.
- Nem akarok magántanárt - röhögtem - az nem jó,hogy itt tanulunk,és elmegyünk érettségizni?
- Én se gondoltam máshogy - kacsintott rám.
A fiúk ezt a beszélgetést hallgatva röhögtek, mikor csöngettek. Mivel a többiek nem nagyon akaróztak ajtòt nyitni felálltam és az ajtóhoz léptem. Mikor kinyitottam legszívesebben becsaptam volna, azonban odatette a lábát.
-Szia Niki! - próbált megpuszilni, mire én elhajoltam.
-Mit keresel itt? - kérdeztem ingerülten.
-Már nem is láthatom a kislányomat? - kérdezte apa.
-Làttál,tessék! Mostmár mehetsz,szia - próbáltam becsukni azonban a làba még mindig ott volt.
- Nem megyek el,legalábbis nem egyedül - nézett a szemembe - hozzám fogsz költözni.
- Azt várhatod! Álmodozz tovább, nem megyek sehova!
- Mivel én vagyok az egyetlen ÉLŐ gondviselőd azt csinálod amit mondok! - üvöltött.
- Minek menjek veled?! Miért mennék veled?! Megcsaltad anyut, több mint két éve nem kerestél! Most is látom mennyire megviselt anyuék halála! Csak azzal törödsz,ami téged érdekel! Megcsaltad anyut, felcsináltál valami kis ribancot!  - kiabáltam,miközben csak ùgy folytak a könnyeim - mit akarsz?! Mit vársz?! Hogy miután elhanyagoltál, nem törődtél velem, megcsaltad anyut a nyakadba fogok ugrani és örömódákat zengek neked? Arra várhatsz! - közöltem, majd égető érzés az arcomon. - Gratulálok! Felpofoztad a lányod, mert ki merte mondani,amit gondol rólad! Undorító vagy! Tudod, kiskoromban mindig azt akartam hogy olyan férjem legyen mint amilyen anyunak voltál te! Mint  amilyen voltál APA! Mindig mosolyogtál, kedves voltál és vicces! De ez mind csak VOLTÁL! Egy szánalmas alak vagy, az ellenségemnek se kívánnálak! Leszarom mit gondolsz! Menj a kis ribancoddal a picsába és hagyj engem végleg békén! - mondtam,majd becsaptam az ajtót, és nem törődve az engem néző hat döbbent szempárral felrohantam egyenesen a fürdöbe. Ez nekem túl sok. Fogtam egy pengét és a csuklómhoz emeltem, mikor nyílt az ajtó és Niall állt lefagyva mikor látta a pengét. Nem foglalkoztam vele, csak közelítettem a pengét, mikor a bőrömhöz ért volna Niall kikapta a kezemből.
- Ugye nem... - kezdte mire én még jobban sírni kezdtem és hozzá bùjtam és szorosan átöleltem. Megölelt, miközben simogatta a hajam. Én meg teljesen átáztattam a pulcsiját. Ennek ellenére hagyta, hogy kisírjam magam, miközben nyugtatgatott.
Már vagy fél órája ültünk a mosdó kövén, mikor Niall engem elengedve hirtelen felállt
-Hova mész? - kérdeztem kifújva az orrom.
-Gyere...- fogta meg a kezem, majd felsegített. Végig vezetett a folyosón egészen a szobámig. Mivel Sam Harry-hez költözött, ketten nyitottunk be a sötét, csendes szobába.
-Hàny óra? - kérdeztem, miközben leültünk az àgyra.
-03:24 - mondta - aludnod kéne - elkezdett feltápászkodni, de hirtelen megfogtam a kezét.
-Maradj itt! Kérlek...- néztem bele kék íriszébe...