Part 20

*két héttel később*

-Caluuum - ugrottam rá a hátára.
- Igen?
- Nem láttad a hajfestékem? - kérdeztem még mindig a hátán csimpaszkodva.
-Én nem is festem a hajam! - tiltakozott azonnal - Michaelt kerdezd...
- Köszi - ugrottam le róla. Majd felrohantam a lépcsőn egyenesen Michael szobájába.
-Nem láttad a hajfestékem?
- Nekem a  barna túl... normális - vigyorgott, mire felnevettem. - Amúgy utoljára Luke kezében láttam.
- Tudhattam volna. És most hol van?
- A fürdőben.

-Úristen. Te nem vagy normális... - néztem Luke-ra döbbenten.
-Jó, most honnan kellett volna tudnom hogy milyen lesz? - nevetett fel kínosan.
-Tudod mit? Megyünk fodrászhoz. Ma. Minél előbb. Ezt - mutattam rá már nevetve - rendbe kell hozni.
-ó, ez most olyan csajos délután lesz? Mindig is el akartam menni egy ilyenre. Csak hogy tudjam mit beszélgetnek a csajok egész délután..
- Nem vagy normális - öleltem meg nevetve - nagyon hiányzott már ez.
- Mi? A csajos program?
- Nem,hanem ez. A barátsagunk. Ez az egész. Ez alatt a hónap alatt visszagondoltam hogy milyen volt mikor nem tudtunk találkozni meg ilyenek. És így utólag nagyon hiányzik.
- Nekem is - puszilta meg a fejem bubját - de menjünk mert ez a szín nem áll jól nekem...

- Luke te mi a jó Istent csináltál már megint! - esett neki a hajának Lou.
- Niki befestette a hajam miközben aludtam. Pedig ez nem normális - csóválta a fejét, miközben rám kacsintott, mire csak kinyujtottam a középső ujjam egy cuppantás kiséretében. Lou jót röhögött rajtunk, Luke meg elkapta a "repülő puszim" és az arcára csapta.
- Nekem ehhez az egészhez annyi közöm van, hogy enyém a festék, amit ellopott, és én hoztam el ide - mosolyogtam Loura.
- Át akarod festeni a hajad? - érdeklődött, miközben hozzá kezdett Luke hajához.
- Hát igen - tekertem fel az ujjamra egy tincset.
- Miért? Így olyan kis tündéri megjelenést ad...
- Hát pont ezért - vágtam rá - nem akarok tündérinek tűnni.
- És milyen színűre szeretnéd? - faggatott tovább Lou.
- Valami sötétet - gondolkodtam
- Ott a paletta nyugodtan nézd meg, mindjárt te jössz.
- Oké, Köszi - mosolyogtam rá.

- Na, mit is szeretnénk - kezdte Lou.
- Hát, legyen rövidebb, és csokoládé barna.
- Olyan sötét? - kérdezte Luke.
- Igen - vigyorogtam rá. 
- Lássunk hozzá - mosolygott rám Lou.

- Na milyen? Tetszik? - kérdezte izgatottan Lou.
- Egyszerűen imádom  - ugrottam a nyakába - sokkal jobb, mint  a szőke. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
- Tényleg semmi - mosolygott szerényen- de menj, keresd meg Luke-ot és ne engedd hajfesték közelébe - nevetett fel.
- Nem ígérhetek semmit. - búcsúztam el.

Luke az egyik padon ült, miközben épp a telefonján ügyködött. Gyorsan odasiettem hozzá, majd egy cuppanós puszit nyomtam hátulról az arcára.
- Mutasd magad asszony! - parancsolt rám, miközben levette a napszemüvegét.
- Nem is vagyok asszony - nevettem, miközben elé léptem.
- Fú, de más vagy így - húzta össze a szemöldökét.
- Jó vagy rossz értelemben más? - riadtam meg egy percre.
- Hát... dögös. Sokkal dögösebb, mint a szőke - nézett nagyon.
- Ezek szerint dögös? - nevettem fel hangosan - a szőke nem volt jobb?
- A szőkével olyan aranyosan néztél ki. Így - birizgálta meg a hajam - dögös vagy - vigyorgott rám.
- Észre vetted, hogy eddig szinte az összes mondatodban elhangzott hogy dögös?  
- De hát ha dögös? - nevetett fel most ő.
- Menjünk el vásárolni - csillant fel a szemem.
- Menjünk - ölelte át a vállam fel kézzel, majd odahúzott magához egy homlok puszi erejéig.

- Itt vagyunk! - üvöltött be Luke a házba, mikor fél tizenegykor beestünk a házba, kezünkbe a frissen szerzett ruháim.
- Hol voltatok eddig? - kérdezte Ash, de amint meglátott, témát váltott - Egyelek meg, milyen dögös vagy! - kapott fel, mire önkéntelenül felnevettem.
- Luke is ezt mondta - kacsintottam a mellettem álló szőkére, mire ki nyújtotta rám a nyelvét.
- Jó, ha így állunk, vidd fel egyedül a cuccaidat - dobta le a táskákat a földre, majd bement a konyhába, gondolom inni.
- Ash,  ugye segítesz? - néztem rá bociszemekkel, mire szemforgatva elkezdte felszedni a ledobott szatyrokat - Köszi, imádlak - nyomtam egy gyors puszit az arcára, majd felrohantam a szobámba az új ruhatáram felével.
Pár perccel később Ash is felért a cuccaimmal.
- Minek vettél ennyi göncöt? - kérdezte, miközben kiterült az ágyamra.
- Hogy ne legyen üres a szekrényem - kacsintottam rá.
- Amúgy jo hogy vásároltál új cuccokat, legalabb tudsz válogatni, hogy mit pakolsz be. Lehet nekem is el kéne menni vásárolni, úgyis vennem kéne....
- Állj.  Várj. Mi volt az hogy tudok mit pakolni?
- Ja... megyünk Franciaországba. Ott kezdődik a turné. Nem emlékszel? Egyik nap beszéltük.
- Basszus, teljesen elfelejtettem - csaptam a homlokomra - és hol fogtok fellépni? - próbáltam információkat szerezni mosolyogva.
- Párizs, New York, Berlin, Birmingham, Miami, London, Bern, Budapest, Bécs, Hongkong, Rio - sorolta - de nem ebben a sorrendben.
- Wow.. Gondolj bele hány ezer lány akar a feleséged lenni - mosolyogtam rá.
- És hány lánynak törném össze a szívét, ha egyet is feleségül vennék - kacsintott rám.
- Hiába, főnyeremény vagy - nevettem.
- Ugye?? LUKEEEY, NIKI SZERINT IS FŐNYEREMÉNY VAGYOK! MONDTAM, HOGY EL KELLETT VOLNA JEGYEZNED! DE EZT A VONATOT MÁR LEKÉSTED! - ordított ki a szobám ajtaján, én meg már sírtam a nevetéstől.
-Állatkert - kiáltottam utána.
- Amúgy - jött vissza - holnapután indulunk. Ja, és megjött a pizza.