Reggel 7-kor keltem arra, hogy Luke az ágyamon ugrál, nem foglalkozva a tudattal, hogy éppen a belső szerveimet trancsírozza szét.
-Kelj fel Csipkerózsika, három óra múlva indul a gép! - huppant le mellém, miközben véletlenül kitépte a fél hajamat. Ilyen ébresztest álmodni se mert még ember. És milyen jól tette....
-Luke - nyöszörögtem - miért keltettél három órával indulás előtt?
-Mert be kell pakolni Drága - ugrált újra.
-Már tegnap bepakoltam Drága - szorítottam a fejem a párnába.
- Ó... akkor viszont aludj jól, másfél óra múlva jövök - nyomott egy puszit az arcomra, majd hagyott visszamenni a saját kis álom világomba...
Miután mindenki felkelt, gyors meg reggeliztünk, majd a cuccokkal együtt taxiba szálltunk. Mivel kemes idő volt, ezért egy egyszerű szettet kaptam magamra.
Ahogy közeledtünk a reptérhez, egyre jobban izgultam. Nem tudtam miért, de rossz előérzetem volt.
Ahogy oda értünk, rögtön leesett minden, ugyanis a reptéren ott állt Liam, Louis, Zayn, Harry... és Niall.
-Luke. Én szerintem mégsem megyek.
- Dehogynem. Jössz.
- De miért nem mondtad, hogy velük megyünk? - estem kétségbe.
- Mert akkor nem jöttél volna. És pont egyik nap beszéltünk a barátságunkról, ha jól emlékszem - mosolygott rám - Nem lesz semmi. Ha mégis, itt vagyok és szétrugom bárki seggét, akiét csak kell.
- Köszönöm - öleltem meg szorosan.
- Nincs mit. De készülj, mert megerkeztünk- Engedett el, majd kiszállt, hogy kiszedje a csomagtartóból a bőröndöket, és fizesse a taxit.
Valahogy nem mertem kiszállni. Nem akartam találkozni Niallel, vagy bármelyikőjükkel. Egyszerűen nem tudtam magam rávenni arra, hogy kiszálljak, és mintha mi sem történt volna bájologjak neki. Hiába tört fel bennem minden,amit iránta éreztem, gyűlölet, harag, szeretet... Nem tudtam megmozdulni.
Hirtelen kinyílt az ajtó, majd Luke húzott ki a kocsiból.
- Nyugi, ha akarod, most felszállásukat a gépre, és nem kell velük beszélni - mosolygott rám, miközben megfogta a kezem.
- Rendben - mosolyogtam rá. Leírhatatlan érzés, ha van egy ilyen barátod. Aki ennyi mindent megtesz, csak mert tudja, hogy rosszul érint.
-Luke.
-Igen? - kérdezte, miközben letette az utolsó bőröndöt is.
-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - kérdeztem, miközben szorosan hozzá bújtam. Látszólag váratlanul érte ez az érzelmi kitörésem, de miután fel eszmélt az enyhe sokkból, viszonozta ölelésem.
-Persze, hogy tudom - nevetett fel halkan - de nálam nem jobban - szorított meg, majd nyomott egy puszit a fejemre.
- Fogadjunk - húzódtam el tőle - Eszkimó puszi! - mondtam, majd hozzá dörgöltem az orrom az övéhez.
-Bolond - mondta nevetve, majd elindultunk a géphez. Mivel magángéppel mentünk, ezért Luke mellett foglaltam helyet, az ablak mellett. Igyekeztem elkerülni a feltűnést, nem sok sikerrel, ugyanis Luke el ordította magát.
-Nikolett Johnson! Hol vagy? - kiabált, miközben valahol engem keresve futkosott.
Gyors elokaptam a telóm annak reményében, hogy valami csoda folytán nem hallották meg.
-Szia, hol vagy? - kérdezte, mikozben felvette a telefont.
-Te szerencsétlen szerencsecsomag! Itt ülök a helyemen, mert azt mondtad, hogy mindjárt jössz!
-Jé, tényleg - világosodott meg hirtelen- egy perc és ott vagyok - mondta, majd kinyomott.
-Hallod - kezdtem mikor odaült mellém - te egy nagyon nagy barom vagy - ütöttem vállba.
-Legyél kedves! Bármikor elülhetek és akkor....
-Akkor mellém ül Ash - villantottam egy ezerwattos mosolyt Lukeyra, mire csak egy szemfoegatast kaptam.
-Jó, akkor szia... - állt fel a helyéről, mire vissza rántottam.
-Nehogy ezért besertődj. Na, tudom hogy szeretsz. Nem tudod letagadni.
-Ha akarnám se tudnám. De most haragszok. -durcizott be.
-Hát akkor én ülök át - álltam fel, mire vissza rántott így sikeresen beleestem az ölébe.
-Maradsz - mondta majd adott egy puszit az orromra.
-Csá Luke - jött fel Harry a gépre, amikor meglátta, hogy Luke ölében ülök. - megzavartam valamit? Jöjjek vissza esetleg később? - kérdezte, mire felé fordulva megpróbáltam csúnyán ránézni.
- Basszus Niki! Te vagy az? - esett le az álla- tök jó a hajad. Basszus de rég láttalak - ölelt meg.
- Nem volt az annyira régen - nevettem
-Hidd el, túl rég volt... - kacsintott rám, majd Luker-ra nézett.
-Csá Harry - pacsiztak le azonnal.
-Vissza megyek, mindjárt indulunk. Csak be akartam köszönni. - mondta majd hozzám fordult - nem jössz át egy picit? A többieknek is hiányoztál...
-Most inkább nem - válaszoltam kicsit óvatosabban - úgyis lesz alkalmam veletek lógni egy jó ideig - kacsintottam rá.
Az út eseménytelenül telt, Mike aludt, Ash játszott valamit a telefonján, Cal laptopozott, Luke meg én meg halkan beszélgettünk. A turné szervező párosával osztotta szét a szobákat. Úgyhogy valaki 1Ds szobába kerül. Luke azt mondta, hogy leszállás után mondják el a szoba beosztást.
- Holnap már lesz koncert? - érdeklődtem, mert rajöttem, hogy semmit se tudok az egész folyamatról - vagy csak próba?
- Holnap elvileg reggel próba és délután szabadok vagyunk - mosolygott rám féloldalasan.
- Akkor holnap délután eljössz velem valahová?
- Hová? - ráncolta össze szemöldökét.
- Tetováló szalonba - vigyorogtam rá.
- Tetkót akarsz? - csodálkozott el.
- Igen.. Még nem tudom mit. Illetve van egy elképzelésem. -vonogattam a vállamat, mmiközben ásitottam egy nagyot.
- Álmodd meg - mondta, mikozben egy puszit nyomott a homlokomra - Szép álmokat hercegnő - súgta a fülembe, majd magával ragadott egy másik világ...
