Part 12

-Niall - visítottam - Ne olyan gyorsan! Mindjárt elesek!
-Nem esel el, mert foglak!
- Oké, stop. Inkább leülök, nekem ez nem megy!
- Niki, gyerünk, próbálkozz! Menni fog!
- Ugyan Szöszi, ezt ki hiszi el?!
- Oké, akkor most csukd be a szemed - így tettem - és most gondolj olyan dologra, ami megnyugtat.
- Rendben - mondtam erősen koncentrálva.
- Oké, ne ijedj meg, én vagyok az - mondta miközben a hátamra tette a kezét, és lassan tolni kezdett.
-Niall, ha esek, esel velem! - fenyegettem.
- Nem fogsz elesni. Kicsit rogyaszd be a térdedet, és hajolj elöre - mondta miközben elörement, és megfogta a kezem. Ugy tettem ahogy mondta, és tényleg bevállt.
- Jó, oké. Igazad volt. Tényleg nem estem el. - ismertem be.
- Mondtam hogy bízhatsz bennem - nézett a szemembe mosolyogva.
- Igazad volt, de én most kiülök - közöltem, de őegragadta a kezem, és nem engedte, hogy lemenjek a pályáról. Ekkor átváltott a zene egy lassú, szép számra.
-Ígéret szép szó... - kezdtem, miközben odagurultam hozzá.
-Ha betartják, úgy jó- fejezte be mosolyogva, miközben megfogta a kezem.
-Az oké, megígértem, be is tartom. De azt ugye nem felejtetted el, hogy nem tudok korcsolyázni?- nevettem fel halkan.
- Nem felejtettem el, azért nem is akartam piruletteket ugrani - közölte vigyorogva.
- Jó, akkor vezess! De ha elesünk, én kinyírlak!
- Akkor álljunk így, és beszélgessünk - ajánlotta fel nagylelkűen.
- Az jó lenne. Akkor ugye kevesebb az esélye annak, hogy elesek?
-Igen, határozottan - mosolygott - hogy hogy nem tanultál meg korizni?
- Kiskoromban a szüleim egyszer elvittek korcsolyázni. Úgy öt éves lehettem. A szüleim elmentek a büfébe, engem ott hagytak Sammel és az anyukájával. Samnek éppen innivalót adott az anyukája, engem meg egy csapat tizenéves fellökött, és eltört a lábam. Azóta anyuéknak sem, se senki másnak nem sikerült meggyöznie, hogy nem lesz semmi baj. Most is csak azért jöttem, mert ha otthon , vagy egyedül vagyok, elkezdenek a gondolatok mardosni. Így legalább lekötöm magam, és még jól is érzem magam -hajtottam a fejem a vállára.
- Hiányoznak, ugye? - kérdezte halkan.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon, enyenesen Niall pólójára.
-El sem tudod képzelni, mennyire - mondtam sírva.
- Nyugodj meg, sss - nyugtatott. - Bocs, hogy ezt így felhoztam.
-Nincs semmi. Csak ne tudják meg a többiek, hogy bőgök, vagy hogy mit érzek. Nem szeretném azt hallgatni, hogy sajnálkoznak - mondtam - ne értsd félre, imádom őket, csak...
-Nyugi, értem én - mosolygott - megnyugodtál? -kérdezte, miközben elhúzodott, ugyanis véget ért a szám.
-Igen, köszi - adtam egy puszit az arcára.
-Ezt miért kaptam? - kérdezte.
-Két okból. Egy, mindig meghallgatsz, mellettem vagy. Kettő, ugye levehetem a korcsolyát? - kérdeztem.
-Igen, de az óráidat nem haggyuk abba. Egy csiszolatlan gyémánt vagy  - közölte, miközben segített a padhoz gurulni.
- Ha én, ilyen korcsolyatudással csiszolatla gyémánt vagyok, akkor te mi?
-Én vagyok a csiszolt gyémánt - töprengett.
Miután mindenki kikorcsolyázta magát , a koripálya szélén gyülekeztünk.
-Hány óra van? -kérdezte El.
-Kezdek éhes lenni - mondta Niall és Pezz egyszerre, ami mindenkit nevetésre késztet.
-Ha hazamegyünk csinálk valami kaját - mondta Liam.
-Segítek -jelentettem ki. Liam hálásan nézett rám.
-Én meg nem - közölte Louis.
-Hogy ezen miért nem csodálkozok?! - veregette hátba.
Miután hazaértünk, (útközben bevásároltunk) Liammel bementünk a konyhába kipakolni és megcsinálni az ebédet.
- Na, mit is csináljunk - gondolkozott Liam. Na ez kár volt. Ahányan voltunk, annyiféle válasz jött.
- Jó, akkor lesz Pizza - ordìtott vissza. Na , ezt lerendezte.
- ÉN leszek a segéded - kötöttem fel a kötényem.
A tésztával hamar kész lettünk , utána Liam kinyujtotta, majd dobálni kezdtem. Időközben Niall is csatlakozott hozzánk, mert szerinte érdekesebb a tv-nél, ha csajok dobálják a pizzát. Erre Liam elküldte más égtájakra.
Megkérdeztem Liamet, hogy megpróbálhatom e én is. Ő csak bólintott... Ezt , mint fél perccel kiderült, kár volt. Megpróbáltam, felhajítottam. Eddig ment. Elkapni nem tudtam, és a tészta az engem figyelő két fiú fejére esett.
- Niall - fordult a szöszi felé Liam - legközelebb te segítesz.
Belőlem kitört a röhögés. Bocsi srácok, de olyan viccesen nèztek ki- nevettem.
- Najó, ezentúl nem engedlek nyers tészta közelébe - mondta Liam, miközbem leszedett egy adagot a fejéről.
- Rendben - mosolyogtam, majd segítettem nekik kiszedni a tésztát a hajukból.
Fél óra múlva kész is lettünk, de a társaság  - miután megették a pizzát - desszertezni akart. Liam közölte, hogy ő ebből kimarad, így megint mi; csajok foglaltuk el a konyhát.
- Szerintem legyen epertorta - mondta Sam.
- Sam, ha a csokitorta nem ment, szerinted az eper menni fog? - kérdezte Perrie mosolyogva.
- Akarunk mi sütni? - kérdezte El.
- Igen, akartok - szólt be a konyhába Louis.
- Méghozzá gofrit - tette hozzá Zayn.
- Jó ötlet!  - mondta Pezz - Az az egyetlen, amit talán nek rontunk el - nevetünk fel.
A gofri nagyon hamar elkészült, és nagyon hamar el is fogyott.
- Na, mit csinálunk most? - kérdezte  - az időközben megérkezett - Sophia.
- Menjünk sátrazni - mondta Harry.
- Hova menjünk?- kérdeztem vissza. Mert a sátrazás oké lenne, de hol akar?
- Sátrazzunk a kertben. Most kimegyünk, felállítjuk, és aki akar, kint aludhat ma.
- Ez dejó ötlet! - kiáltott fel El.
- Délután be kell mennem a csajokkal stúdiózni - mondta Perrie.
- Nekünk meg tanulnunk kell az érettségire - emlékeztettem Samet.
- Majd holnap délután , oké? - kérdezte.
- Nekem nyolc - mondtam.
- Akkor menjünk.
A fiuk kihozták a sátrakat a kertbe. Mivel mi lányok "bénák" vagyunk az ilyesmikben, a fiuk állították fel.
Miután felállítottuk a sátrakat, elosztottuk, hogy ki hol fog aludni.
Négy sátor volt, ami azt jelentette, hogy mindenki a párjával aludt, én meg Niallel és Zaynnel. Perrie azt mondta, hogy most beköltöztek a studioba. Szegény.
Este, mikor mindenki elfáradt (tábortüzet raktunk, énekeltünk stb...) elhelyezkedtünk a sátrakban. Én a két fiú között foglaltam helyet, mert azt mondták, hogy két fiú nem nagyon alszik egymás mellett... Olyan hajnali három körül mindenkinek leragadt a szeme.
Hajnali fél négykor felriadtam. A rémálom képei újra átfutottak a fejemen. Újra és újra. Nemtudtam visszaaludni, így óvastosan kimásztam a sátorból. Egész kellemes idő volt kint. Kicsit hűvös volt, ezért összébbhúztam a rajtam levő kardigánt. Bementem a házba, a telefonomért, és kávéért. Nemsokára itt az érettségi. Utána a ballagás és a bankett.
Miközben gondolkodtam, feltettem a kávét.