Part 21

Reggel 7-kor keltem arra, hogy Luke az ágyamon ugrál, nem foglalkozva a tudattal, hogy éppen a belső szerveimet trancsírozza szét. 

-Kelj fel Csipkerózsika,  három óra múlva indul a gép!  - huppant le mellém, miközben véletlenül kitépte a fél hajamat. Ilyen ébresztest álmodni se mert még ember. És milyen jól tette....

-Luke - nyöszörögtem - miért keltettél három órával indulás előtt? 

-Mert be kell pakolni Drága - ugrált újra. 

-Már tegnap bepakoltam Drága - szorítottam a fejem a párnába.

- Ó... akkor viszont aludj jól,  másfél óra múlva jövök - nyomott egy puszit az arcomra, majd hagyott visszamenni a saját kis álom világomba...

Miután mindenki felkelt, gyors meg reggeliztünk, majd a cuccokkal együtt taxiba szálltunk. Mivel kemes idő volt, ezért egy egyszerű szettet kaptam magamra.
Ahogy közeledtünk a reptérhez, egyre jobban izgultam. Nem tudtam miért, de rossz előérzetem volt.
Ahogy oda értünk, rögtön leesett minden, ugyanis a reptéren ott állt Liam, Louis, Zayn,  Harry... és Niall. 

-Luke. Én szerintem mégsem megyek.

- Dehogynem. Jössz. 

- De miért nem mondtad, hogy velük megyünk? - estem kétségbe. 

- Mert akkor nem jöttél volna. És pont egyik nap beszéltünk a barátságunkról, ha jól emlékszem - mosolygott rám - Nem lesz semmi. Ha mégis, itt vagyok és szétrugom bárki seggét, akiét csak kell.

- Köszönöm -  öleltem meg szorosan.

- Nincs mit. De készülj, mert megerkeztünk- Engedett el, majd kiszállt, hogy kiszedje a csomagtartóból a bőröndöket, és fizesse a taxit.

Valahogy nem mertem kiszállni. Nem akartam találkozni Niallel, vagy bármelyikőjükkel. Egyszerűen nem tudtam magam rávenni arra, hogy kiszálljak, és mintha mi sem történt volna bájologjak neki. Hiába tört fel bennem minden,amit iránta éreztem, gyűlölet, harag, szeretet... Nem tudtam megmozdulni.

Hirtelen kinyílt az ajtó, majd Luke húzott ki a kocsiból.  

- Nyugi, ha akarod, most felszállásukat a  gépre,  és nem kell velük beszélni - mosolygott rám, miközben megfogta a kezem.

- Rendben - mosolyogtam rá. Leírhatatlan érzés, ha van egy ilyen barátod. Aki ennyi mindent megtesz, csak mert tudja, hogy rosszul érint.

-Luke.

-Igen? - kérdezte, miközben letette az utolsó bőröndöt is.

-Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - kérdeztem, miközben szorosan hozzá bújtam. Látszólag váratlanul érte ez az érzelmi kitörésem, de miután fel eszmélt az enyhe sokkból, viszonozta ölelésem. 

-Persze, hogy tudom - nevetett fel halkan - de nálam nem jobban - szorított meg, majd nyomott egy puszit a fejemre.

- Fogadjunk - húzódtam el tőle - Eszkimó puszi! - mondtam, majd hozzá dörgöltem az orrom az övéhez.

-Bolond - mondta nevetve, majd elindultunk a géphez. Mivel magángéppel mentünk, ezért Luke mellett foglaltam helyet, az ablak mellett. Igyekeztem elkerülni a feltűnést, nem sok sikerrel, ugyanis Luke el ordította magát.

-Nikolett Johnson! Hol vagy? - kiabált, miközben valahol engem keresve futkosott. 

Gyors elokaptam a telóm annak reményében, hogy valami csoda folytán nem hallották meg.

-Szia, hol vagy? - kérdezte, mikozben felvette a telefont.

-Te szerencsétlen szerencsecsomag! Itt ülök a helyemen, mert azt mondtad, hogy mindjárt jössz! 

-Jé, tényleg - világosodott meg hirtelen- egy perc és ott vagyok - mondta, majd kinyomott.

-Hallod - kezdtem mikor odaült mellém - te egy nagyon nagy barom vagy - ütöttem vállba.

-Legyél kedves! Bármikor elülhetek és akkor....

-Akkor mellém ül Ash - villantottam egy ezerwattos mosolyt Lukeyra, mire csak egy szemfoegatast kaptam.

-Jó, akkor szia... - állt fel a helyéről, mire vissza rántottam.

-Nehogy ezért besertődj. Na, tudom hogy szeretsz. Nem tudod letagadni. 

-Ha akarnám se tudnám. De most haragszok. -durcizott be.

-Hát akkor én ülök át - álltam fel, mire vissza rántott így sikeresen beleestem az ölébe. 

-Maradsz - mondta majd adott egy puszit az orromra.

-Csá Luke - jött fel Harry a gépre, amikor meglátta, hogy Luke ölében ülök. - megzavartam valamit? Jöjjek vissza esetleg később? - kérdezte, mire felé fordulva  megpróbáltam csúnyán ránézni.

- Basszus Niki! Te vagy az? - esett le az álla- tök jó a hajad. Basszus de rég láttalak - ölelt meg.

- Nem volt az annyira régen - nevettem

-Hidd el, túl rég volt... - kacsintott rám, majd Luker-ra nézett. 

-Csá Harry - pacsiztak le azonnal.

-Vissza megyek, mindjárt indulunk. Csak be akartam köszönni. - mondta majd hozzám fordult - nem jössz át egy picit? A többieknek is hiányoztál...

-Most inkább nem - válaszoltam kicsit óvatosabban - úgyis lesz alkalmam veletek lógni egy jó ideig - kacsintottam rá. 

Az út eseménytelenül telt, Mike aludt, Ash játszott valamit a telefonján, Cal laptopozott, Luke meg én meg halkan beszélgettünk. A turné szervező párosával osztotta szét a szobákat. Úgyhogy valaki 1Ds szobába kerül. Luke azt mondta, hogy leszállás után mondják el a szoba beosztást.

- Holnap már lesz koncert? - érdeklődtem, mert rajöttem, hogy semmit se tudok az egész folyamatról - vagy csak próba?

- Holnap elvileg reggel próba  és délután szabadok vagyunk - mosolygott rám féloldalasan.

- Akkor holnap délután eljössz velem valahová?

- Hová? - ráncolta össze szemöldökét. 

- Tetováló szalonba - vigyorogtam rá. 

- Tetkót akarsz? - csodálkozott el. 

- Igen..  Még nem tudom mit. Illetve van egy elképzelésem. -vonogattam a vállamat, mmiközben ásitottam egy nagyot.

- Álmodd meg - mondta, mikozben egy puszit nyomott a homlokomra - Szép álmokat hercegnő - súgta a fülembe, majd magával ragadott egy másik világ...

STEAL MY GIRL *0*

One Direction - Steal My Girl: http://youtu.be/UpsKGvPjAgw

IMADOM *-*I-M-A-D-O-M *--*

Part 20

*két héttel később*

-Caluuum - ugrottam rá a hátára.
- Igen?
- Nem láttad a hajfestékem? - kérdeztem még mindig a hátán csimpaszkodva.
-Én nem is festem a hajam! - tiltakozott azonnal - Michaelt kerdezd...
- Köszi - ugrottam le róla. Majd felrohantam a lépcsőn egyenesen Michael szobájába.
-Nem láttad a hajfestékem?
- Nekem a  barna túl... normális - vigyorgott, mire felnevettem. - Amúgy utoljára Luke kezében láttam.
- Tudhattam volna. És most hol van?
- A fürdőben.

-Úristen. Te nem vagy normális... - néztem Luke-ra döbbenten.
-Jó, most honnan kellett volna tudnom hogy milyen lesz? - nevetett fel kínosan.
-Tudod mit? Megyünk fodrászhoz. Ma. Minél előbb. Ezt - mutattam rá már nevetve - rendbe kell hozni.
-ó, ez most olyan csajos délután lesz? Mindig is el akartam menni egy ilyenre. Csak hogy tudjam mit beszélgetnek a csajok egész délután..
- Nem vagy normális - öleltem meg nevetve - nagyon hiányzott már ez.
- Mi? A csajos program?
- Nem,hanem ez. A barátsagunk. Ez az egész. Ez alatt a hónap alatt visszagondoltam hogy milyen volt mikor nem tudtunk találkozni meg ilyenek. És így utólag nagyon hiányzik.
- Nekem is - puszilta meg a fejem bubját - de menjünk mert ez a szín nem áll jól nekem...

- Luke te mi a jó Istent csináltál már megint! - esett neki a hajának Lou.
- Niki befestette a hajam miközben aludtam. Pedig ez nem normális - csóválta a fejét, miközben rám kacsintott, mire csak kinyujtottam a középső ujjam egy cuppantás kiséretében. Lou jót röhögött rajtunk, Luke meg elkapta a "repülő puszim" és az arcára csapta.
- Nekem ehhez az egészhez annyi közöm van, hogy enyém a festék, amit ellopott, és én hoztam el ide - mosolyogtam Loura.
- Át akarod festeni a hajad? - érdeklődött, miközben hozzá kezdett Luke hajához.
- Hát igen - tekertem fel az ujjamra egy tincset.
- Miért? Így olyan kis tündéri megjelenést ad...
- Hát pont ezért - vágtam rá - nem akarok tündérinek tűnni.
- És milyen színűre szeretnéd? - faggatott tovább Lou.
- Valami sötétet - gondolkodtam
- Ott a paletta nyugodtan nézd meg, mindjárt te jössz.
- Oké, Köszi - mosolyogtam rá.

- Na, mit is szeretnénk - kezdte Lou.
- Hát, legyen rövidebb, és csokoládé barna.
- Olyan sötét? - kérdezte Luke.
- Igen - vigyorogtam rá. 
- Lássunk hozzá - mosolygott rám Lou.

- Na milyen? Tetszik? - kérdezte izgatottan Lou.
- Egyszerűen imádom  - ugrottam a nyakába - sokkal jobb, mint  a szőke. Köszönöm, köszönöm, köszönöm!
- Tényleg semmi - mosolygott szerényen- de menj, keresd meg Luke-ot és ne engedd hajfesték közelébe - nevetett fel.
- Nem ígérhetek semmit. - búcsúztam el.

Luke az egyik padon ült, miközben épp a telefonján ügyködött. Gyorsan odasiettem hozzá, majd egy cuppanós puszit nyomtam hátulról az arcára.
- Mutasd magad asszony! - parancsolt rám, miközben levette a napszemüvegét.
- Nem is vagyok asszony - nevettem, miközben elé léptem.
- Fú, de más vagy így - húzta össze a szemöldökét.
- Jó vagy rossz értelemben más? - riadtam meg egy percre.
- Hát... dögös. Sokkal dögösebb, mint a szőke - nézett nagyon.
- Ezek szerint dögös? - nevettem fel hangosan - a szőke nem volt jobb?
- A szőkével olyan aranyosan néztél ki. Így - birizgálta meg a hajam - dögös vagy - vigyorgott rám.
- Észre vetted, hogy eddig szinte az összes mondatodban elhangzott hogy dögös?  
- De hát ha dögös? - nevetett fel most ő.
- Menjünk el vásárolni - csillant fel a szemem.
- Menjünk - ölelte át a vállam fel kézzel, majd odahúzott magához egy homlok puszi erejéig.

- Itt vagyunk! - üvöltött be Luke a házba, mikor fél tizenegykor beestünk a házba, kezünkbe a frissen szerzett ruháim.
- Hol voltatok eddig? - kérdezte Ash, de amint meglátott, témát váltott - Egyelek meg, milyen dögös vagy! - kapott fel, mire önkéntelenül felnevettem.
- Luke is ezt mondta - kacsintottam a mellettem álló szőkére, mire ki nyújtotta rám a nyelvét.
- Jó, ha így állunk, vidd fel egyedül a cuccaidat - dobta le a táskákat a földre, majd bement a konyhába, gondolom inni.
- Ash,  ugye segítesz? - néztem rá bociszemekkel, mire szemforgatva elkezdte felszedni a ledobott szatyrokat - Köszi, imádlak - nyomtam egy gyors puszit az arcára, majd felrohantam a szobámba az új ruhatáram felével.
Pár perccel később Ash is felért a cuccaimmal.
- Minek vettél ennyi göncöt? - kérdezte, miközben kiterült az ágyamra.
- Hogy ne legyen üres a szekrényem - kacsintottam rá.
- Amúgy jo hogy vásároltál új cuccokat, legalabb tudsz válogatni, hogy mit pakolsz be. Lehet nekem is el kéne menni vásárolni, úgyis vennem kéne....
- Állj.  Várj. Mi volt az hogy tudok mit pakolni?
- Ja... megyünk Franciaországba. Ott kezdődik a turné. Nem emlékszel? Egyik nap beszéltük.
- Basszus, teljesen elfelejtettem - csaptam a homlokomra - és hol fogtok fellépni? - próbáltam információkat szerezni mosolyogva.
- Párizs, New York, Berlin, Birmingham, Miami, London, Bern, Budapest, Bécs, Hongkong, Rio - sorolta - de nem ebben a sorrendben.
- Wow.. Gondolj bele hány ezer lány akar a feleséged lenni - mosolyogtam rá.
- És hány lánynak törném össze a szívét, ha egyet is feleségül vennék - kacsintott rám.
- Hiába, főnyeremény vagy - nevettem.
- Ugye?? LUKEEEY, NIKI SZERINT IS FŐNYEREMÉNY VAGYOK! MONDTAM, HOGY EL KELLETT VOLNA JEGYEZNED! DE EZT A VONATOT MÁR LEKÉSTED! - ordított ki a szobám ajtaján, én meg már sírtam a nevetéstől.
-Állatkert - kiáltottam utána.
- Amúgy - jött vissza - holnapután indulunk. Ja, és megjött a pizza.

Part 19

Sziasztok! Uj rész, rövid, béna :/ Sajnos idő hiányában csak ritkán tudok hozni részeket :( <3
Lefagyva meredtem Niallra és az idegen csajra, egy szót nem bírtam kinyögni. Miért? Miért csinálta? Miért hagyta hogy beleszeressek? Egyáltalán miért kellett beleszeretnem? Ő híres, bárkit megkaphat, akár csak egy éjszakára is. Azt hittem ő nen olyan. Vagyis leginkább reménykedtem.
Még mindig sokkos állapotban voltam, mikor Luke felhùzott a padról, amin eddig ültünk.
- Hova megyünk? - kérdeztem megtörten.
- Haza - mondta, mire rá emeltem ijedt tekintetem - mármint haza, hozzánk.
- De most ott lakok - sziszegtem sírógörccsel.
- Most az egyszer ne légy makacs. Nem akarom, hogy egész este sírj, miközben ezek ketten... inkabb hagyjuk. Ma nálam alszol, rendben?
- Rendben - egyeztem bele, mert igaza volt. Miért hallgatnám ahogy élvezik egymás társaságát?
- Gyere menjünk köszönjünk el Zaynéktől.
Bent - csak úgy mint kint...Khm...- remek hangulat volt. Sokan táncoltak, ittak.
Luke megfogta a kezem, hogy el ne vesszek a tömegben.
Érezte, hogy egy világ tört össze bennem. Egy világ, melyben van remény; ahol egy sztár összejöhet egy olyan lánnyal mimt én.
Perrie és Zayn az asztaluknál ülve nézték össze bújva a mulatozást.
-Sziasztok! - köszönt Luke mikor odaért Zarriekhez.
-Csá Luke! - üdvözölte Zayn.
-Niki nem érzi jól magát, hazaviszem. Ma nálunk alszik, ugyis van egy csomó vendégszobánk. - kezdte,mire Pezz rám nézett.
-Perrie beszélhetnénk? - engedtem el Luke kezét.
-Persze, gyere!
Kimentünk a hátsó bejárathoz, mikor letámadott.
-Honnan ismered Luke-ot?
-Legjobb barátom kiskorom óta - vontam meg a vállam.
-Miért nála alszol? - jött az újabb kérdés.
- Mert nem akarok zavarni este...
-Miért zavarnál? És hol van Niall? - hadarta Pezz, mire elővettem Luke telefonját.
-Az Niall. Ezért nem akarok zavarni. Ezért alszok Luke-nál.
-Niall te isten átka - szidkozodott Pezz.
-Jó szórakozást! -öleltem meg utoljára Pezzt.

Part 18

-Na, hogy áll? - kérdezte Sam a ruhájában forogva.
-Nagyon jól! Szerintem Harrynek is tetszeni fog - kacsintottam rá, mire csak egy szemforgatást kaptam. Sam volt az utolsó, már mindenki elkészült. Illetve majdnem mindenki...
-Úristen! - mondta Lesy miközben Perrie kijött a fürdőből a menyasszonyi ruhában - Mesésen nézel ki!
-Lányok, kezdek aggódni - vallotta be Pezz.
-Nem kell! Zaynnél jobb embert elképzelni se mernék melléd! - mondta Jade.
-Jajj, nem az! Abban biztos vagyok! - legyintett Perrie - Meghívtam Danit de nem jelzett vissza. Félek, hogy nem jön.
-Gondolj bele - ölelte át Leigh-Anne - milyen érzés lehet neki Liamet más lánnyal látni.
- Jó,ez igaz. Na de menjünk, még a végén lemaradok az esküvőmről!
-Nyugi, Zayn megvár! -mondtam nevetve.
-Tudom - mosolygott - de a többi vendèg nem biztos!

♡~♥~♡~♥~♡

-Perre Edwards - szólt a pap - elfogadod-e az itt megjelent Zayn Jawaad Malikot hites férjedül, tisztelni és szeretni fogod, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben; míg a halál el nem választ?
-Igen - mondta Pezz könnyes szemmel.
-Zayn Jawaad Malik - kezdte megint - elfogadod-e az itt megjelent Perrie Edwardsot hites feleségedül, tisztelni és szeretni fogod, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, gazdagságban, szegénységben; míg a halál el nem választ?
-Igen - mondta Zayn hatàrozott hangon, Perrie szemébe nézve.
-A gyűrűk? - kérdezte a pap - jöhetnek a fogadalmak.
Az eddig is könnyes szemem most megduplázta a könnycseppek számát. A fogadalmakat egymás szemébe mondták, miután felhúzták a gyűrűiket.
-Ezentúl férj és feleség vagytok. Megcsókolhatjátok egymást- mondta ki a pap a várva várt szót, mire Zayn megcsókolta Pezzt.
Vad ujjongásban törtünk ki, mire az ifjú pár mosolyogva ránk nézett.

-Gratulálok! - öleltem meg őket a templom előtt - sok boldogságot!
-Köszönjük - mondta Perrie, és akarva akaratlanul mosoly szökött az arcomra a többes számon.

♥~♡~♥~♡~♥

Vacsora közben Jade felállt és egy kis figyelmet kért.
- És most jön egy kis meglepetés - mondta Jade.
Miután ezt bejelentette mindenki elkezdett sugdolózni. Én viszont sejtettem mi lesz.
Bejött egy csapat -velünk hasonló korú -lány. Senki arcát sem lehetett látni, mindenkin kendő volt.Jesy elindította a zenét, mire táncolni kezdtek.
Egy indiai dalra táncoltak, egy olyan 5-6 percig, utána hirtelen lekapcsolódtak a villanyok. Már kezdtük azt hinni, hogy elment az áram, mikor bekapcsolódott egy neon lámpa, a tábcosoknak pedig csak a fehér csíkokat lehetett látni a sötétben. Fantasztikusan mozogtak,nagyon tetszett az egész. A következőnél (Jason Derulo - Talk Dirty) mindenkin szürke ülepes melegítő, meg egy amerikai mintás top volt, kivéve az elöl álló 4 táncost, rajtuk fekete ülepes nadrág volt fehér toppal, arcukon napszemüveg, meg fehér maszk volt valami csontváz lenyomattal.
Azt hiszem ez volt az egész shownak a legjobb része. A táncosok mind egyszerre mozogtak, látszott a sok gyakorlàs.
A mellettem ülő Niall és Sam is elismeréssel nézték őket, viszont feltűnt valami.
-Te honnan tudtad? - böktem meg Niallt, aki rám nézett.
-Mindenki tudja. Jade, Lesy, Leigh-Anne, Louis, Harry, Liam, Zayn...
-Zayn?- csodálkoztam.
-Ez egy meglepetés Perrienek - mondta - a bandában nincs titok.vagy ha van, az úgyis kiderül.
-Értem.
-De te honnan tudod? -vonta fel a szemöldökét.
-Megérzés - vontam meg a vállam,majd néztem tovább az előadást. A végén mindenki megtapsolta  a kifulladt tàncosokat.
-Köszönöm ezt a fantasztikus előadást...- lelkendezett Perrie.
-Én köszönöm a meghívást  - mondta Danielle,miközben levette a maszkot meg a szemüveget. Perrie szinte sokkos állapotba került pár másodpercig, majd feleszmélt.
-Dani- ölelgette meg szorosan barátnőjét - te hogy? És mikor? És Liam? - kérdezte.
-Elmegyek átöltözök, és utána elmesélek mindent - mondta a tánctól még mindig kifulladt hangon.
-Elkísérlek- karolt bele barátnőjébe Pezz - úgyis át kell öltöznöm.

-Szabad egy táncra? -kérdezte Niall.
-Nem táncolok jól - vontam meg a vállam.
-Nem is kell, hogy jól táncolj - vágta rá kapásból.
-Majd később talán- ráztam meg a fejem mosolyogva.
Pár perc múlva már Jade személyében talált táncpartnerre. A szívem mintha picit összeszorult volna. De hogy miért? Már éppen elkezdtem volna gondolkozni ezen, mikor Danielle jött oda hozzám.
-Szia, még nem ismerjük egymást igaz? - kérdezte mosolyogva.
-Még nem. Nikolett Johnson, de hívj nyugodtan Nikinek - ráztam vele kezet, mire megölelt.
-Danielle Peazer, de hívj csak Daninek- engedett el.
-Hol hagytad Pezzt? - kérdeztem, mert mikor utoljára láttam, vele volt.
-Most urával lassúzik - nevetett fel halkan.
-Nagyon tetszett az előadásotok.
-Köszi - mosolyodott el szerényen - elég sokat próbáltunk.
-Megtanítanál rá? - kértem kölyökkutya szemekkel.
-Persze, gyere - hívott ki a kertbe.
-Most? - néztem végig magamon. Ebben hip hop szerű tánc? Tűsarkùban?
-Adok váltót addig - ragadta meg a kezem majd egy kocsi felé húzott.
Gyors átöltöztünk, és észrevétlenül felosontunk a kert leghátsó részébe.
-Akkor kezdjük - vágott bele Danielle, miközben megmutatott pár alaplépést. Lépésenként haladva egyre jobban belejöttem, amit Danielle is észrevett.
-Nagyon jól táncolsz! - dìcsért, miközben újra elpróbáltuk az egészet.
-Köszi - mosolyogtam rá.
-Figyelj - rágta a szàja szélét Dani - nincs kedved táncolni? Mármint a csapatban. Ilyeneket, mint amit most tanultunk. Hasonlókat - hadart.
-Nen hiszem hogy olyan jól táncolnék...-húztam el a szám.
-Pedig hidd - közölte magabiztosan - van hozzá tehetséged. Csak nézz meg egy próbát, jó?
- Rendben - egyeztem bele - mikor vannak a próbák?
- Itt a telefonod? Akkor diktálom...
-Rendben. De szerintem már vissza kéne mennünk. Lassan hiányolni fognak...
-Menjünk, öltözzünk vissza - ölelte át a vállam Dani. Nevetve mentünk a kocsihoz, ahol elkezdtünk oRk
b

visszaöltözni.
-Dani, kérdezhetek valamit?
-Már megtetted - nevetett fel.
-Jó de na - ezt is jól megmondtam - hogy bírod Sophiamet?
-Hát... Figyelj. Szeretem Liamet, és neki így jó. Én meg nem fogok a boldogsága utjában állni - mosolyodott el keserédesen - a másik meg. Sophia szimpi - vallotta be, mintha csak bűn lenne.
-Most mégnagyobb lettél a szememben. Hogy tudsz féltélenység nélkül beszélni velük?
-Hát... Nehéz. De ők is rendesek. Sophia kicsit fél, hogy Liam "átpártol" hozzám. De erről szó sincs...
-Értem-bólogattam megértően.
-Mindegy is. Indulás vissza.
Mikor visszaértünk pont egy lassú szám kezdődött, úgyhogy nem kellett sokat várni, Daniellet is felkérték. Épphogy lelépett Dani két kéz fonódott a derekamra, amihez az utóbbi napokban megszokott illat társult. Fejemet a mellkasára döntöttem, és csak élveztem a pillanatot.
- Hazug - tette az állát a vállamra.
- Mégis miért lennék hazug? - fordítottam kicsit oldalra a fejem, hogy lássam Niall arcát.
-Azt mondtad nem tudsz, és nem is szeretsz táncolni - fordította ő is felém az arcát - láttalak táncolni - súgta a fülembe.
-Mert nem is tudok. Azt meg nem mondtam, hogy nem szeretek.  Azt mondtam majd később talán - érveltem mosolyogva. Ma úgy tűnik mindenki mosolyog.
-De akkor is jól táncolsz - mondta, miközben szembe fordultam vele, és elkezdtünk táncolni.
Egyszer csak valami hideget érzek a nyakamnál.
-Boldog szülinapot! - adott egy puszit. Pont véget ért a szám, úgyhogy megköszöntem a táncot, és kimentem a friss levegőre.
Érdeklődve nézegettem az újonnan kapott ékszert. Egy kis medál lógott az ezüst láncon.
Még mindig a láncot néztem, mikor oda jött hozzám egy fiú.
-Szia Niki - köszönt egy hang oldalról.  Ez hihetetlen!
-Luke! - ugrottam rá. Szó szerint agyon szorongattam - Hát te?
-Meghívtak. Tudod,a srácokkal turnézunk...
-Igen, hallottam róla - engedtem el, miközben leültünk.
Luke-ot akkor ismertem meg, mikor még nem volt híres. Szokásos szomszéd srác. Nagyon sokat játszottunk együtt. Az elején még fel akart szedni, de nem voltam rá vevő. Aztán beletörődött, végül Luke jó barátom lett. Olyan, mint Sam. Csak fiúban.
-Nagyon régen beszéltünk. Mesélj mi történt, hogy így eltűntél?
-Hát... Ez nem nagyon passzol egy esküvő hangulatához.
-Ennyire durva?- kérdezte és fél karjával  átölelte a vállam.
-Matt szakított velem, aztán vissza akart jönni hozzám, mire közöltem, hogy takarodjon a csajához, akivel megcsalt. Ez nem tetszett neki, felpofozott. És ez még az enyhébb.
-Felpofozott? - kérdezte Luke fojtott hangon.
-Igen - mondtam.
-Ennél durvább is történt veled? - kérdezte együttérzően.
-A szüleim meghaltak - mondtam ki gyorsan, és próbáltam visszatartani a könnyeim. Luke szorosan átölelt.
-És a srácokat honnan ismered? - váltott témát hirtelen, amiért szörnyen hálás vagyok.
-Náluk lakom - vontam meg a vállam.
-Hogy hogy? - vonta fel fél szemöldökét.
-Samnél lakom, de a szülei elutaztak, és Harry szólt Samnek, hogy addig költözzünk oda.
-Sam és Harry...? - valahogy nem tud követni. Megértem.
-Igen - vigyorogtam.
-Azt a! Nem gondoltam volna, hogy Samnek jó ízlése van... - hát igen. Sose bírták igazán egymást.
-Pedig elég jól választ barátnőt, nem gondolod?! - nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Nem is tudom... elég hibbant vagy - méregett furcsán, mire bele ütöttem a vállába.
-Hé! Én szeretem a hibbantokat! - közölte, és elkezdett szorongatni.
-Én is így vagyok ezzel! - mondtam, és vissza szorongattam.
-Tudom. Ezért lógsz Sammel - vigyorgott, mire felnevettem.
-De ha te szereted a hibbantokat, és Sam is az, de őt ki nem állhatod!
-Mert a kedves, és jó modorú hibbantokat szeretem - kacsintott rám.
-Ezt bóknak veszem - nyújtottam ki rá a nyelvem.
-Mit szorongats a kezedben?  - kérdezte. A nyaklánc még mindig ott volt.
-Ajándék - pirultam kicsit el. Amit Luke észre is vett.
-És nem akárkitől - vigyorgott rám - na, modell lányka mesélj a hercegedről.
-Nincs köztünk semmi - vontam meg zavartan a vállam- de nagyon bírom. Azt hiszem belé szerettem.
-Ohó! Ki ez a szerencsés fickó?-kérdezte, mire még jobban elvörösödtem..
-Niall - mondtam Luke  reakciójától félve.
-Valahogy sejtettem- közölte még mindig mosolyogva.
-Hogyan? - vontam fel a szemöldököm.
-Nem tudom. Csak Ő... olyan hozzád való...
-Mivan? - nevettem fel kínosan.
-Mindketten szőkék és hibbantak vagytok. Meg jófejek. A személyiségetek is passzol.  Meg kell hagyni, össze illetek.
-Köszi - adtam egy puszit az arcára, mire megölelt.
-Niki - súgta halkan- ne akadj ki. Sőt. Inkább ne nézz hátra.
-Miért? - kérdeztem.
-Mert nem akarlak sírni látni. Pláne nem egy esküvőn. Ha csak nem örömkönnyek.
-Luke mi folyik itt? - kezdtem megijedni.
-Niall épp egy csaj torkán nyomja le a nyelvét. - suttogta, miközben megszoritotta a kezem.
Hátra néztem, és drukkoltam, hogy Luke csak vicceljen. De nem... éreztem, hogy a könnyek kibbuggyantak.
-A francba!- hallottam Luke-ot.

Part 17

-Amùgy... mi történt apukàddal? - kérdezte Niall, miközben az ágyon ülve gumicukrot evett. De hogy azt honnan szedte?! Mindegy. Letudom azzal, hogy ő Niall.
-Lelépett - vontam meg a vàllam. Értette, hogy ez érzékeny téma,ezért nem feszegette tovább.
-Hé, játszunk! - nézett rám hirtelen.
- Mit? - kérdeztem nem túl lelkesen.
- Jó buli lesz! Gyere ülj ide - ültetett le az ágy egyik felére,majd ő leült velem szemben a másik felére - aki hamarabb beletalál a másik szájába az nyer - vigyorgott, miközben odaadott egy-még bontatlan-csomag gumicukrot.  És kezdőthetett is a "párbaj".

-Ezazz! Nyertem! NYERTEEEM! - ugráltam az ágyamon, miután sikerült beletalálnom Niall szájába. Aki csak egy édes mosollyal a száján nézett.
- Hahaha! Levertelek Szöszi! Mit szólsz hozzá? Naa? Nyertem és te vesztettél! Levert egy lány. - piszkáltam  még mindig ugrálva.
Nos, kár volt, mivel fél percen belül az ágyon feküdtem.
-  Szóval szerinted béna vagyok? - kérdezte Niall,miközben lefogta a kezeimet a fejem mellett.
- Nem én mondtam - válaszoltam visszafojtva a vigyorom.
Belenézett a szemembe, majd lassan közelíteni kezdett. Már csak pár centi volt köztünk, mikor elkezdett csikizni. Hangosan kezdtem el nevetni,majd eszembe jutott, hogy a többiek alszanak, igyekeztem nem nevetni. Ez nem nagyon jött össze,viszont halkabban vihogtam.
- Na, gyerünk Niki! - csikizett a Szöszi - ki a béna?
- Én vagyok a bèna! - mondtam két röhögőgörcs között.
-És én mi vagyok?
- Te vagy a legjobb, legügyesebb, legaranyosabb, legédesebb, legéhesebb, legtökéletesebb, legokosabb, legszerényebb, legsármosabb ember akit ismerek! - hadartam, miközben ujjab roham kapott el.
- Akit ismersz? - kérdezett vissza pimasz mosollyal. Hát ennek semmi se elég?
- A világon - mondtam, miközben abba hagyta a csikizésem, és egy puszit nyomott az orromra.
- Na azért - vigyorgott.
- Nem vagy kicsit egoista? - kérdeztem miután sikerült lenyugodnom.
- Ha minden ember ìgy nézne ki - mutatott végig magán - mindenki egoista lenne - mondta, majd rá pár másodpercre döltünk a röhögéstől. Az este folyamán már sokadszorra.
-Hány óra van?
-Nálam egy. - kaptam rá a frappáns válaszát.
-Okos - biccenettem tettetett elismeréssel - úgy értem mennyi az idő?
-Ja, hogy úgy! 7:17 - nézte meg az óráját.
- Jól nem aludtunk semmit - mondtam én, az ész.
- Én kicsit se vagyok fáradt - mondta Niall úgy, mintha valami végzetes bűnt vallott volna be.
-Én se - vontam meg a vállam.
-Éhes vagyok - kezdett el nyüglődni Niall
- Én is - nevettem fel - Menjünk, csináljunk valamit reggelire. Gyere Szöszi!
Viszonylag halkan sikerült lejutnunk a konyhába, bár amikor Niall belerugott valamibe, és feljajjdult, belőlem meg kitört a nevetés, azt hittem felkellnek.
- Mit csináljunk?
- Valami édeset! Meg kakaót! - mondtam.
- Süti. Milyen sütit süssünk? - kérdezte elgondolkodva.
-Valami ne túl bonyolultat - feleltem, miközben felültem a pultra.
-Oké. Csináljunk palacsintát!
- Valami krèmes legyen - mondtam - krémet akarok - vigyorogtam - kotyvasszunk! - jutott hirtelen eszembe a korszakalkotó ötlete.
- És mi kell egy ilyen "trutyihoz"? - kérdezte a hűtőbe hajolva.
- Mennyire bírod az édeset? - vontam fel a szemöldököm
- Bírom - vonta meg a vállát - na? - hajolt vissza.
- Minden  aminek nagy a cukortartalma.
Mire végeztünk a pult tele volt édességekkel. Snickers, Twix, Mars, Bounty, Milka (legalább 5 fajta), pillecukor, csokiöntet, kakaópor, Oreo, M&M, gumicukrok (kígyó,maci, béka, stb...) jégkrém, csokis mazsola, karamella, grillàzs, tortadíszítő cukorka...
- Asszem ennyi - mondta, majd hozott még 2 nyalókát.
- Kell két tál - kutattam a szekrényben - hol tartjátok a müzlis tálakat?
- Felső polc - mondta miközben a nyalokát forgatta a szájában.
- Na, gyere! - hívtam, mikor megtaláltam a keresett darabokat - Ennej az a lényege, hogy az itt talált dolgokból - egybeszórjuk amit akarunk. Nem nagy tudomány - vigyorogtam rá - kezdjük!

Én gyorsan elkezdtem pakolni a tálam. Előszőr egy réteg fagyi. Aztan gumicukik. Csokiöntet, Oreo, grillázs...
Mire befejeztem a kistálamban egy púpozott adag édesség volt. Niall tála is hasonlóképpen festett.
Fogtunk egy egy kiskanalat, és bevonultunk a nappaliba.
-Jó étvágyat! - mondtam majd belekezdtem. Nagyon édes volt, ugyanakkor jól is esett.
-Ez rohadt jó! - hallottam Niall hangját, aki épp egy Oreo-t szedett ki és jóízüen ette.

"Reggeli" közben nagyon jól szórakottunk azon, hogy Niall-nak túl kicsi volt a kanál, ezért kiment egy nagyobbért. Pár perc múlva egy merőkanállal jött be. És miután közölte  hogy ez így nem kényelmes, egyszerűen elkezdte kézzel enni. Itt már a hasamat fogva sírtam a nevetéstől.
Miután kiröhögtem magam, és megreggeliztünk, gyorsan rendet tettünk.
-És most?- kérdeztem a kanapén ugrálva. Niall egy pillanatra gondolkozott, aztán csatlakozott hozzám.

-Szerintem öltözzünk át ès keltsük fel a többieket - nèztem az órára. 9:49. Hihetetlen mennyit tudnak aludni.
Felrohantam, gyors lezuhanyoztam és átöltöztem. Egy 1D-s felsőt vettem fel egy fekete farmersorttal.
Nos, a -szerintünk- remek ötletünknek,  többiek nem annyira örültek. Főleg, hogy rajtuk ugrálva keltettük őket. Ez nem annyira tetszett nekik, a felsőm viszont annál inkább.

Part 16

Miután rendbe tettem magam, lementem, de a Little Mixes lányokat nem láttam.
- Én mondtam, hogy elmennek! - szólalt meg Perrie a hátam mögött. Ijedtemben kissé megugrottam, mire felnevetett.
- Indulhatunk? - kérdezte El.
- Persze.
- Hova mentek? - kérdezte Liam.
- Vásárolni - virult Pezz.
- Mi is jöhetünk? - kérdezte Louis.
- Nem - vágta rá El olyan gyorsan, hogy nevetnem kellett - Ez most egy csajos délután - adott egy rövid csókot a szájára.
- És Sam? Ő nem megy?
- Nem, tudjuk, hogy Harrynek szüksége van rá - kuncogott Pezz. Erre mindenki elröhögte magát, mire a nappaliban ülő emberkék  hirtelen felénk kapták a fejüket.
- Mivan velem? - kérdezte Hazz.
- Csak mondtam a lányoknak, hogy vegyenek barackot. Tudom hogy az a kedvenced... - mondta Liam.
- Nem is az! - kérte ki magának Harry- a Banán az! Örök fav- mondta, mire mindeni elröhögte magàt.
- Akkor indulunk? - kerdezte türelmetlenül Perrie, mire észbe kaptam.
- Egy pillanat,fent hagytam a telefonom! - mondtam azzal felrohantam a lépcsőn, mikor Niall-be ütköztem.
- Oh, Niki,jó hogy beléd estem ... khm... Akarom mondani... öhmm... jó hogy beléd botlottam. Szeretnék veled egy fontos dologról beszélni.
- Figyelj Szöszi, bármi is az, tuti várhat,most sietek! - indultam fel a szomámba a telefonomért. Niall meg utánam..
- De ez FONTOS - nyomta meg az utolsó szót.
- Figyelj Niall. Haláleset?
Erre csak megrázta a fejét.
- Született valaki? - ujjabb fejràzás.
-Valaki korhàzba jutott...?- megint ugyanaz - akkor ràér délutánig. Oké? - kérdeztem miközben egy puszit nyomtam az arcàra.
- Rendben - mondta miközben én indultam volna, aztàn megfogta a csuklóm - Eskü?
-Eskü - feleltem - de most tényleg mennem kell! Délután találkozunk, Szöszi! - kacsintottam rà.
- Itt vagyok, mehetünk - ugrottam a lányok mellé.
- Oké - vidult fel Pezz.

Miután beültünk egy Starbucksba, és megvásároltunk mindent, amit akarunk, úgy döntöttünk, hogy még egy kicsit sétàlgatunk. Éppen egy kis butik előtt sétàltunk el, mikor Perrie hirelen megállt, és szó nélkül bement. El-el összenéztünk,majd egy szó nélkül utána mentünk. Mikor beértünk,Pezz màr 2 ruhàval ült a fülkék előtt,és épp letette a telefonjàt. Mikor meglátta, hogy felé tartunk, felállt,és mosolyogva a kezünkbe nyomta a ruhákat.
-Perrie,mik ezek a ruhák? Valami eszméletlen szépek - mondta El.
- Ez - mutatott a kezünkben lévő darabokra- a  koszorúslány-ruha - vigyorgott - és most...nyomás próbàlni!
- Igenis!- vihogtunk,miközben bementünk az öltözőbe.
- De siesstek! - parancsolt ránk.
- Jólvan már! - szóltam ki a fülkéből.

》》》》

Este 7-kor estünk be az ajtón, röhögve,kezünkben a vásàrolt ruhákkal. Érkezésünkre a fiúk is felfigyeltek, akik eddig a kanapén ülve XBoxoztak.
-Na, megvettétek amit akartatok? - kérdezte Liam tekintetét a TVről el nem szakítva. Éppen Niall ellen játszott valami autós játékot. Hm... majd kipróbálom.
-Megvan a koszorúslányok ruhája - mondta Perrie miközben beült Zayn ölébe és megcsókolta. Ahogy El is Louist. Most,ahogy végignéztem  a társaságon és féltünt Sam hiánya.
-Hol van Sam? - kérdeztem a többieket.
-Mindjárt jön- mosolygott Harry- hazament pár cuccáért.
-Megyek megnézem hogy áll.

Elindultam,miközben bedugtam a füllhalgatóm,és elindìtottam a Alone Together -t a FOB-től. Kevesebb mint tìz perc alatt oda is értem. Kopogtam kettőt majd benyitottam. Sam épp a konyhában szorgoskodott.
-Szia csajszi - mondta,miközben megölelt.
-Halika - vigyorogtam rà. Hát igen. Néha ránk jön az öt perc.
-Mit csinálsz? - szippantottam eggyet mire Sam röhögni kezdett.
-Sütit - mondta mielőtt még befejezhettem volna a nyomozást.
-Hogyhogy? - kérdeztem.
-Csak úgy - suhant át az arcán a megdöbbenés és a megkönnyebbülés. Majd gyors elmosolyodott -  a fiúknak.
-Megvannak a cuccaid?
-Igen már összeszedtem - mutatott a bőröndjeire.

Miután kész lett a torta - ami valami eszméletlen szép - elindultunk haza. Mivel nem nagyon akartunk tortával a kezünkben böröndöket huzogatni,hivtunk egy taxit.

Mikor hazaértünk mindenhol sötét volt. Gondoltam el kellett menniük stúdiózni. Viszont mikor felkapcsoltam a villanyt...
-Meglepetés! - kiáltotta mindenki. Voltunk ugy tizenöten-huszan. A sulis barátaim, a fiuk, az egész LM, El,Sophia...
- köszönöm.. de... nekem nem is ma van a szülinapom - dadogtam össze-vissza.
-Tudjuk - mondta Zayn - viszont akkor van az esküvő. És szerettünk volna megünnepelni a szülinapod - mosolygott ràm.

A szülinapom szuper volt! Ujra találkozhattam a sulis barátokkal,nagyon jól esett, hogy eljöttek. Miután megettük a -Sam sütötte- emeletes (!!!) tortám, és kibeszélgettük magunkat - senkise ivott a közelgő érettségi miatt,na meg másnap suli-mindenki hazament. A kanapén ültünk a fiukkal, (Perrie, El és Sophi hazament) mikor eszembe jutott hogy mi is érettségizünk.
-Basszus! Sam! Nekünk suliba kéne mennünk! - mondtam mire Sam kiröhögött. Najó,ő ezt a dolgot nem vette olyan komolyan.
-Niki! Nyugi... Lebeszéltem anyuékkal. Elmeséltem hogy mit csinalt Matt, hogy mik történtek veled. Azt javasolták legyünk magántanulók. Mondjuk kicsit máshogy...- huzta el a száját.
-Mit mondtak? - nevettem.
-Azt, hogy nem érdekli hogy hogyan,csak legyen meg az érettségi. Neked viszont azt üzeni hogy legyél nyugodtan magántanuló. Én meg értelemszerűen veled tartok - vigyorgott.
- Nem akarok magántanárt - röhögtem - az nem jó,hogy itt tanulunk,és elmegyünk érettségizni?
- Én se gondoltam máshogy - kacsintott rám.
A fiúk ezt a beszélgetést hallgatva röhögtek, mikor csöngettek. Mivel a többiek nem nagyon akaróztak ajtòt nyitni felálltam és az ajtóhoz léptem. Mikor kinyitottam legszívesebben becsaptam volna, azonban odatette a lábát.
-Szia Niki! - próbált megpuszilni, mire én elhajoltam.
-Mit keresel itt? - kérdeztem ingerülten.
-Már nem is láthatom a kislányomat? - kérdezte apa.
-Làttál,tessék! Mostmár mehetsz,szia - próbáltam becsukni azonban a làba még mindig ott volt.
- Nem megyek el,legalábbis nem egyedül - nézett a szemembe - hozzám fogsz költözni.
- Azt várhatod! Álmodozz tovább, nem megyek sehova!
- Mivel én vagyok az egyetlen ÉLŐ gondviselőd azt csinálod amit mondok! - üvöltött.
- Minek menjek veled?! Miért mennék veled?! Megcsaltad anyut, több mint két éve nem kerestél! Most is látom mennyire megviselt anyuék halála! Csak azzal törödsz,ami téged érdekel! Megcsaltad anyut, felcsináltál valami kis ribancot!  - kiabáltam,miközben csak ùgy folytak a könnyeim - mit akarsz?! Mit vársz?! Hogy miután elhanyagoltál, nem törődtél velem, megcsaltad anyut a nyakadba fogok ugrani és örömódákat zengek neked? Arra várhatsz! - közöltem, majd égető érzés az arcomon. - Gratulálok! Felpofoztad a lányod, mert ki merte mondani,amit gondol rólad! Undorító vagy! Tudod, kiskoromban mindig azt akartam hogy olyan férjem legyen mint amilyen anyunak voltál te! Mint  amilyen voltál APA! Mindig mosolyogtál, kedves voltál és vicces! De ez mind csak VOLTÁL! Egy szánalmas alak vagy, az ellenségemnek se kívánnálak! Leszarom mit gondolsz! Menj a kis ribancoddal a picsába és hagyj engem végleg békén! - mondtam,majd becsaptam az ajtót, és nem törődve az engem néző hat döbbent szempárral felrohantam egyenesen a fürdöbe. Ez nekem túl sok. Fogtam egy pengét és a csuklómhoz emeltem, mikor nyílt az ajtó és Niall állt lefagyva mikor látta a pengét. Nem foglalkoztam vele, csak közelítettem a pengét, mikor a bőrömhöz ért volna Niall kikapta a kezemből.
- Ugye nem... - kezdte mire én még jobban sírni kezdtem és hozzá bùjtam és szorosan átöleltem. Megölelt, miközben simogatta a hajam. Én meg teljesen átáztattam a pulcsiját. Ennek ellenére hagyta, hogy kisírjam magam, miközben nyugtatgatott.
Már vagy fél órája ültünk a mosdó kövén, mikor Niall engem elengedve hirtelen felállt
-Hova mész? - kérdeztem kifújva az orrom.
-Gyere...- fogta meg a kezem, majd felsegített. Végig vezetett a folyosón egészen a szobámig. Mivel Sam Harry-hez költözött, ketten nyitottunk be a sötét, csendes szobába.
-Hàny óra? - kérdeztem, miközben leültünk az àgyra.
-03:24 - mondta - aludnod kéne - elkezdett feltápászkodni, de hirtelen megfogtam a kezét.
-Maradj itt! Kérlek...- néztem bele kék íriszébe...

                 

Part 15

Sziasztok! Jöttem az új résszel, egy kissebbecske szúnet után :))) Remélem tetszeni fog!
-Lehet - hirtelen nagyon érdekesnek találtam a földet, mire Harry hülyén elvigyorodott - Miaz? - kérdeztem.
- Semmi - rázta meg fürtös fejét - gyere, mert ezek ketten felzabálják a vattacukrot - nevetett.
Mikor odaértünk, Sam és Niall már majdnem megették a vattacukor háromnegyedét.
- Hé! Nekünk nem is hagytatok?! - néztem rájuk elkerekedett szemekkel.
- De van még! - mutogatta Sam a "maradékot".
- Köszi  a nagylelkűséget - vihogtam, majd letéptem egy darabkát az édességből - Fúj, ez nagyon édes! - vágtam egy grimaszt.
- Nem szereted az édességet? - kérdezte Niall csodálkozva.
- De, csak a tömény, ragacsos és nyálas édességet nem - mosolyogtam rá.
- Héé, nem is nyálas! - kérte ki magának Sam, mire Harry is megkostolta.
- Ez tényleg nyálas - fintorgott nevetve.
- Oké, le lehet szállni rólunk és a cukorról - mondta Niall lezárva ezt a témát - Mire ülünk fel?
- Hullámvasút! - vágtam rá.
- ó, igeen! - csatlakozott Sam is hozzám.
Fogtam a barátnőmet, és elkezdtem a hullámvasút irányába. A nagy rohanásban véletlenül belefutottam valakibe.
-Ó, nagyon sajnálom -poroltam le a nadrágom, mikor felpillantottam - vagyis nem annyira - gondoltam magamban, mikor megpillantottam Mattet. Gyorsan elindultam Sam kezét szorongatva, de Matt elkapta a csuklóm.
- Helo Niki, régen találkoztunk - vigyorgott rám, miközben maga felé fordított.
- Engedd el! - szólt rá Sam.
- Mert ha nem? - vonta fel a szemöldökét. Ez nem az az ember volt, akit régen szerettem.
- Miért nem engedsz el, és mész vissza a kis ribancodhoz? - kérdeztem dühödten. Erre a reakciójára azonban nem számítottam. Felpofozott.
- Velem te nem beszélhetsz így - sziszegte a fogai közt.
- Úristen! - láttam ahogy Sam szemeiben gyűlnek a könnyek. Ebben a pillanatban Matt elengedte a kezem.
- Ide figyelj, mpst azonnal szálj le róla! - nyomta a falnak Zayn. Egyre többen pillantgattak körülöttünk felénk.
- Jesszusom, Niki, megütött? - remegett meg Jade hangja. Eddig nem tudtam ezzel foglalkozni, de most, ahogy odanyúltam az arcomhoz felszisszentem, majd a kezemre nézve láttam, hogy vérzik.
- Utoljára pofoztál meg egy lányt, megértetted?- Zayn szinte már beleordította a képébe. Mikor elengedte Matt csak ennyit mondott:
- Elfog jönni az a pillanat, amikor nem lesznek melletted ezek, és akkor én ott leszek.
Ekkor megérkeztek a banda többi tagjai is.
- Gyere Niki, beviszünk a kórházba - fogta meg a kezem Pezz.
- Nem, nincs rá szükség - mondtam - csak mennyünk haza.
- Itt mégis mi történt? - jött oda Liam és Louis.
- Hosszú történet - legyintettem - de most menjünk haza, oké?
- Oké, de ezt a beszélgetést még nem úsztad meg - mondta Harry.
Fogtuk a cuccunkat, és elindultunk hazafele. Egyszer sak Niall elkapott, és hátrébb húzott.
- Elmondod mi történt? - kérdezte, mikor már egy kicsit le voltunk maradva.
- Nem lehetne otthon...? - kérdeztem.
- Niki, légyszives- nézett mélyen a szemembe.
- Rendben. Ugye emlékszel arra az estére, mikor szakított velem? - Niall erre csak bólintott egyet - Na, másnap, mikor Sammel kimentünk a medencéhez, a csillagokat nézni, hivogatott. Sam azt mondta hogy ezt előbb vagy utóbb meg kell beszélnünk, ezért felvettem. Ezt a részt kihagyom, a lényeg az hogy csúnyán osszekaptunk. Azt akarta hogy visszamenjek hozzá, mire én a "képébe" röhögtem. Aztán megfogadta hogy ezt meg fogom bánni. - fejeztem be a kis történetet.
- Ezt így értem - mondta Niall - de akkor mi volt ez a mai dolog?
- Hát, ugye mi előre rohantunk Sammel, és véletlenül beleütköztem. Elakartam menni, de nem engedte el a csuklóm, Sammel rászoltunk, de nem engedett el, erre azt mondtam hogy engedjen el, és menjen vissza ahhoz a ribanchoz, erre felpofozott - éreztem hoyg Niall kezeiben megfeszülnek az izmok - szerintem agyonvert volna, ha nem jön Zayn. Innen meg már tudod.
- Ez csakis az én hibám - hajtotta le a fejét - ha eggyütt mentünk volna veletek, ez nem történt volna meg.
- Hé, Szöszi - fogtam meg a kezét - nem a te hibád. Ez csak egy véletlen egybeesés volt. Ha nem tette volna meg ma, akkor megtette volna holnap.
- Ezentúl nem mész egyedül sehova - mondta.
- Niall, azért nem vagyok kisgyerek - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Ne nyújtogasd, leharapom - vigyorgott rám.
Az út további reészén mindenki hülyéskedett. Amint beértünk a házba, a lányok elkezdtem az emeleti fürdőbe lőkdösni.
- Ezt le kell fertőtleníteni - húzta el a száját Anne.
- Jólvan lányok! Először is nyugodjatok meg... - kezdtem, mire Sophia megszólalt.
- Niki, nem hiszem, hoyg nekünk kéne lenyugodnunk! Ez az elmebeteg megütött téged!
- Igen! - Helyeselt El - Gyorsan lefertőtlenítem, lányok, szerintem menjetek le a konyhába, jó? - nézett a lányokra, mire Perriet kivéve mindenki lement. Miközben El lefertőtlenítette a sebet, és lekezelte, addig a lányok elkezdtek kérdezősködni.
- Nagyon fáj? - kérdezte El.
- Hát, akkor nagyon fájt, de most már nem annyira - mosolyogtam rá.
- Hogy tudtál vele járni? - kérdezte Perrie - Ezelőtt is ütött már meg?
- Nem, ezelőtt soha - sóhajtottam - régen nem ilyen volt. Sose emelt volna kezet egy lányra. Kicsit félre ismertem, mert úgy tudtam sose csalna meg... Ez lett belőle - vontam meg a vállam.
- Nem túl sok ez neked? - kérdezte Pezz.
- Mármint?
- Ami mostanában történt... - mondta óvatosan El.
Erre a gondolatra egy könnycsepp gurult végig az arcomon.
- Jajj, drága, ne sírj - öleltek átbszorosan a lányok - Sajnálom, ezt még nem kellett volna felhoznom. Főleg nem most - szabadkozott Perrie.
- Semmi gond - mondtam - de, nagyon nehéz. De próbálok mindent úgy felfogni, hogy valaminek a vége, valaminek a kezdete. Még ha nehéz is feldolgozni a multat.
- Hé, csajszi! Nyugodj meg! Ne sírj! - simogatott Pezz - csináljunk valamit, ami eltereli a figyelmed... - gondolkozott hangosan.
- Vásároljunk! - kialtott fel El, mire elröhögtem magam.
- Benne vagyok! - mondta Pezz - Niki? Ha nem akarsz nem megyünk...
- Mehetünk ! - vigyorogtam rájuk. Gyors letöröltem a könnyeimet - csak mi, vagy a többiek is?
- Nem baj, ha most csak mi, így hárman? - kérdezett minket Pezz - Jesyék ugyis kajálni mennek.
- Nekem oké - mosolyogtam rá, El pedig szintén bólogatott. - Köszi lányok! Imádlak titeket! - öleltem át szorosan őket- átöltözök és lent találkozunk!
Miután a lányok lementek, én elindultam átöltözni.

Part 14

Eloszor is : bocsi a hatalmas késésért, nagyon saj alom :(
Másodszor: bocsánat minden olvasotol, ti vagytok a legjobbak! Sajnalom, hogy a mostani reszek nem eppen alegeseménydusabbak :/
Eskü, igyekszem! :) jó olvasást! <3

- Na, siessetek már! - sürgettem a többieket.
- Jólvan, nyugi - próbált leállítani Harry.
- Akkor indulunk? - kérdeztem vigyorogva.
- Már csak Niallt várjuk - mondta Zayn, a ház fele mutogatva - még eszik.
- Ha kihozom onnan, akkor ugye induluk? - pattogtam továbbra is.
- Akkor indulunk - nevetett Louis Liammel.
- Akkor egy perc - rohantam be a házba. És tényleg. Niall ott ült, nem zavartatta magát, és evett.
- Héj, Szöszi! - ugráltam oda hozzá - Hagyd abba az evést, és gyere!
- De még éhes vagyok! - nyavajgott.
- Majd veszünk a vidámparkban vattacukrot - kezdtem húzni az ajtó fele.
- De még itt van a fél szendvics...
- Akkor fogunk egy szalvétát, becsomagoljuk, és hozzuk ki - fogtam meg a szendvicset - Na, gyere!
- Oké - adta meg magát, majd indult is ki
- Hé, azért nem kéne itt hagyni! - szóltam utána felháborodottan. Mire ő nevetve megvárt - és nem illik kinevetni - tettem hozzá sértődötten.
- Most megsértődtél? - nézett rám bociszemekkel.
- Igen - mondtam durcázva.
- Naaaa... - dörgölte a fejét úgy hozzám, akár egy kiscica.
- Niall, hagyj, most haragszom rád - fordultam el tőle.
- Niki... - dörgölőzött továbra is hozzám.
- Egy feltétellel - állítottam le, majd a szemébe néztem - a hátadon kell vinned a vidámparkig - vigyorogtam.
- Oké - egyeztünk meg.
- Na, de most már tényleg induljunk - mondtam neki, miközben elkezdtem az ajtó felé tolni.
- Na, végre - sóhajtottak fel a többiek, mikor megláttak minket - indulhatunk? - kérdezte El.
- Igen - mondtam vigyorogva.
- Gyalog menjünk, vagy kocsival? - kérdezte.
- Gyalog- vágtam rá Niallel egyszerre, aki viszont a kocsit akarta.
- Menjünk gyalog - mondta Sam mosolyogva.
- Induljunk! - vigyorogtam Niallre, akinek az arcán fájdalmas mosoly jelent meg. Mindenki elindult, miközben felpattantam Niall hátára.
- Nem vagyok nehéz? - kérdeztem, miközben átkulcsoltam a lábam a derekán.
- Többet kéne enned - mondta megragadva a lábam.
- Sokat eszek - kezdtem tiltakozni.
- Nem eleget - mondta.
- De - erőskődtem - sokat eszek!
- Pedig könnyű vagy! - mosolygott.
- Akkor is sokat eszek - gondolkodtam - Csak gyors az emésztésem! - ez a választ mindketten megnevettük.
Öt perc múlva újra rákérdeztem.
- Biztos nem vagyok nehéz? Letehetsz...- kezdtem ujra, mire Niall a szavamba vágott.
- Niki! Újra elmondom, de kezdem unni. Nem vagy nehéz, de ha mégegyszer megkérdezed, ledoblak! - hadarta, de lehetett  hallani a hangján, hogy mosolyog.
- Miért fested a hajad? - kérdeztem a haját piszkálva.
- Miért, nem áll jól? - kérdezte a válla fölött rámnézve.
- De, csak érdekel - vigyorogtam rá.
- Mert... Igazából nemtudom - röhögte el magát - mert jó áll - vonta meg a vállát.
Az utat végig beszélgettük, röhögtük. Mikor odaértünk, csatlakoztak hozzánk a Little Mix-es lányok.
-Szerintem menjünk csoportokban - kezdte Liam - Sam, Niki, Harry, Niall egy csapat, Zayn, Perrie, és a lányok , El, Louis, Sophi és én -  sorolta - mindenkinekegfelel? - sóhajtott.
- Igen - kántáltuk a többiekkel.
- Menjünk hullámvasutazni - momdtuk Sammel egyszerre.
- Előtte vegyünk Vattacukrot - mondta Niall.
-Ó, igen - rohant Niallel a vattacukroshoz Sam.
-Miujság Sammel? - kérdeztem az én lökött lb-m fele sandítva.
- Minden okés - nézett ő is arra - kicsit örűlt, de szeretem - vallotta be - és veled mivan? Mostanában sokat lögsz Niallel - vigyorodott el.
- Semmi - tagadtam, bár be kell vallanom, hogy valamit kezdtem érezni a szőkeség iránt - csak barátok vagyunk.
- Niki, nekem ne próbáld ezt beadni - forgatta meg játékosan a szemeit - látszik rajtatok hogy bírjátok egymást.
- Mindegy, hagyjuk ezt a témát...- próbálkoztam.
- Rendben, de szerintem összeillenétek - kacsintott rám.

Part 13

-Szia - jött be az ajtón Perrie - hogy aludtál?
- Jó reggelt! - üdvözöltem mosolyogva - Nem jól - húztam el a számat - Kávét?
- Köszi - vette el mosolyogva - Hogyhogy? - kortyolt bele.
-Rémálmom volt - vontam meg a vállam - és te?
- A csajokkal késő estig stúdióztunk, így mikor hazaértem, szinte beestem az ágyba - nevetett -hány óra van?
- Fél nyolc - néztem az órára.
- Elmegyünk kajáért? - kérdezte mosolyogva - a fiuk ugyse ébrednek fel még egy ideig.
- Mehetünk - tettem a kávéscsészéket a mosogatóba - Csak előtte felöltözök.
- Én meg addig elmosogatok - állt a mosogató elé. Gyorsan felrohantam, és felöltöztem. Gyors felvettem egy mintás polót, és egy fekete szaggatott nacit .

Perrie már az ajtóban volt, és vette a cipőjét.
- Hallottam hogy jössz - nevetett fel az arckifejezésem láttán.
- Rendben - vigyorodtam el. Felvettem a cipőm, és indultam is Pezz után.
- Gyalog megyünk vagy kocsival - kérdezte a napszemüvegét feltéve.
- Menjünk gyalog, olyan  szép idő van - néztem fel az égre - milyen messze megyünk?
-Csak két sarok - nézett rám.
- És hova is megyünk? - nevettem fel, mikor leesett, hogy azt se tudom, hogy hova is megyünk.
- Menjünk a Starbucks-ba - nevetett velem - aztán elmegyünk kaját venni.
- Rendben - mosolyogtam - egyépként hogy álltok a studiózással?
-Hát... Azzal már nagyából kész vagyunk, most fogjuk a klippet forgatni - mesélte lelkesen - itt a demo. Akarod hallani? - kérdezte előre tudva a választ.
- Igen- csillant fel a szemem. Perrie elővette a telefonját, és odaadta a fél fülhallgatóját. Elindította a telefonján az új számukat, a  Move - ot. Az első hangoknál éreztem, hogy imádni fogom. És igazam is lett. Imádtam, úgy ahogy volt. Miközben sétáltunk, jól kifaggattam a klippel kapcsolatban. Mire észbekaptunk, már a Starbucks-nál voltunk. Mivel reggel 8 óra volt, kevesen voltak bent. Beálltunk a legrövidebb sorba, miközben Perrie az esküvőről kezdett el beszélni.
-Jujj, nagyon izgulok! Már csak 4 nap. Addig még ruhapróba és a többi...- hadarta izgatottan.
- Nem kell aggódnod, te is tudod, hogy minden rendben lesz - nyugtattam mosolyogva.
-Igazad van - mosolyodott el ő is - nem is fontos más, csak Zayn - pirult el
-Ez eszméletlen aranyos volt - hatódtam meg teljesen. Perrie csak mosolygott rajtam, majd mikor a pénztárhoz értünk, gyorsan rendelt mindenkinek egy kávét. Igaza van. Nem az esküvő számít, hanem az, hogy kihez mész hozzá.
- Föld hívja Nikit, hahó! - lóbálta meg Pezz a kezeit elöttem. Uppsz. Úgy tűnik kicsit elbambultam.
- Hol jártál? - kérdezte vigyorogva.
- Csak gondolkoztam - mondtam még mindig bambulva.
- És mire jutottál? - kérdezte.
- Arra, hogy ti eszméletlen nagy mázlisták vagytok, hogy vagytok egymásnak. Látni rajtatok, hogy imádjátok egymást. Minden egyes szóból, amit egymáshoz intéztek, érezni lehet az egymás iránt érzett szeretet. És ez nem adatik mindenkinek, hogy így egymásra találjatok, mint te és Zayn. És ez olyan szép - mosolyogtam, miközben könnyes lett a szemem.
- Niki, nagyon imádlak! Köszönöm - mondta, miközben sírva fakadt, s megölelt.
- De ezt nem azért mondtam, hogy most az út közepén sírjunk. Indulás a pékségbe! -mondtam mosolyogva.
-Niki- nézett rám visszatartott röhögéssel - onnan jövünk. - mutatta fel a kaját tartalmazó zacskót, miközben kitört belőle a röhögőgörcs.
- Jólvan, reggel van még - nyafogtam.
- Ez nem kifogás - röhögött még jobban.
- Induljunk, hogy visszaérjünk, mielőtt még felkelnének - vettem el Perrietől a kávét.
- Suerinted Sam és Harry meddig lesznek eggyütt? - kérdezte hirtelen.
- Nemtudom. Sam most nem bízik meg annyira egy fiúban - szomorodtam el.
- Hogyhogy? - kérdezte Pezz csodálkozva.
- Nyugi, Sam rendes lány. Csak tavaly volt egy kapcsolata, de szakítottak, mert megcsalta a pasi Sam testvérével.
- Ez durva - esett le Perrie álla.
- És most jött ez a dolog Mattel, és ez megerősítette benne azt az érzést, hogy nem bízhat meg minden egyes fiúban.
- Szegény - szomorodott el Perrie.
- Igen, én is sajnálom. De Harry jó hatással van rá. Ha Harry megbántja, saját kezűleg nyírom ki.
-Nyugi, régóta ismerem Harryt, és Sam is jó hatással van rá - gondolkozott - bár még csak másfél hete ismerem kb. - nevetett.
- Hát igen - mosolyodtam el. Pillanatokon belül hazaértünk. Még senki sem kelt fel, Liamet leszámítva. Ő éppen a WC-ről jött ki, s amikor meglátott, nagyon megörült nekünk. Pontosabban  a kezemben tartott kávénak.
-Jó reggelt - köszöntünk Perrievel szinkronban.
- Sziasztok - mosolygott, de a szemét nem vette le a kávéról.
- Esetleg kérsz kávét? - nézett rá nevetve Perrie.
- Imádlak titeket - jött oda, s miközben elvette a kávét, mindkettőnknek lenyomott egy-egy puszit.
-Hoztunk reggelit is - emelte fel Perrie a kezében tartott zacskót.
- Köszi - vett el egy Croissont - Niall a nevedet motyogta álmában - vigyorgott rám.
- Mert cuki vagyok- vigyorogtam.
- Tényleg az vagy - nevetett.
- Nem kéne felkelteni a többieket? - kérdezte Perrie.
- De, mindjárt 9 - mondtam - menni akarok hullámvasutaznii- nyavajogtam.
- Akkor menjetek, és keltsétek fel őket, én addig felöltözök - mondta Liam, miközben bekapta az utolsó falat Croissont.
- Menjünk - indultunk ki az udvarra. - Megyek, felkeltem Zayn-éket - indul Perrie a sátrunk fele - te addig ébreszd fel Louisékat, és Sophiát.
- Rendben - indultam be Louisék sátrába - Louis, El; hasatokra süt a nap! - keltegetem őket - siessetek, mert Niall megeszi előletek a reggelit! - na erre a mondatra mindketten kipattantak az ágyból, miközben én nevetve átmásztam Sophiához.
- Sophi, jó reggelt! - keltegettem őt is. Erre ő csak átfordult a másik oldalára. Hát, kössz.
- Hé, felkelni, indulunk a vidámparkba!
- Fáradt vagyok - nyöszörgött.
- Így jár az, aki egész éjjel nem alszik - vigyorodtam el hülyén.
- Perverz állat - dobott hozzám egy párnát.
- Én?! - tettetem felháborodást - Én semmi rosszra nem gondoltam - emeltem fel a kezem védekezésképp - inkább kellj fel, mert indulunk a vidámparkba!
- Egy perc - feküdt vissza.
- Perrievel hoztunk kávét...
- Indulok! - kelt fel.
Mikor beértem a konyhába, már a társaság nagy része fel volt öltözve.
- Na, siessetek, menni akarok! - pattogtam folyamatosan.
- Egész reggel ilyen volt? - kérdezte Zayn az ölében ülő Perrietől.
- Kissebb, nagyobb szünetekkel, de igen - mosolygott rá.
Miután elkészültem (gyors smink) leindultam Perriehez.
- Na, indulunk? - kérdeztem figyelmen kívül hagyva a beszélgetésüket.
- Mehetünk - állt fel Louis.

Part 12

-Niall - visítottam - Ne olyan gyorsan! Mindjárt elesek!
-Nem esel el, mert foglak!
- Oké, stop. Inkább leülök, nekem ez nem megy!
- Niki, gyerünk, próbálkozz! Menni fog!
- Ugyan Szöszi, ezt ki hiszi el?!
- Oké, akkor most csukd be a szemed - így tettem - és most gondolj olyan dologra, ami megnyugtat.
- Rendben - mondtam erősen koncentrálva.
- Oké, ne ijedj meg, én vagyok az - mondta miközben a hátamra tette a kezét, és lassan tolni kezdett.
-Niall, ha esek, esel velem! - fenyegettem.
- Nem fogsz elesni. Kicsit rogyaszd be a térdedet, és hajolj elöre - mondta miközben elörement, és megfogta a kezem. Ugy tettem ahogy mondta, és tényleg bevállt.
- Jó, oké. Igazad volt. Tényleg nem estem el. - ismertem be.
- Mondtam hogy bízhatsz bennem - nézett a szemembe mosolyogva.
- Igazad volt, de én most kiülök - közöltem, de őegragadta a kezem, és nem engedte, hogy lemenjek a pályáról. Ekkor átváltott a zene egy lassú, szép számra.
-Ígéret szép szó... - kezdtem, miközben odagurultam hozzá.
-Ha betartják, úgy jó- fejezte be mosolyogva, miközben megfogta a kezem.
-Az oké, megígértem, be is tartom. De azt ugye nem felejtetted el, hogy nem tudok korcsolyázni?- nevettem fel halkan.
- Nem felejtettem el, azért nem is akartam piruletteket ugrani - közölte vigyorogva.
- Jó, akkor vezess! De ha elesünk, én kinyírlak!
- Akkor álljunk így, és beszélgessünk - ajánlotta fel nagylelkűen.
- Az jó lenne. Akkor ugye kevesebb az esélye annak, hogy elesek?
-Igen, határozottan - mosolygott - hogy hogy nem tanultál meg korizni?
- Kiskoromban a szüleim egyszer elvittek korcsolyázni. Úgy öt éves lehettem. A szüleim elmentek a büfébe, engem ott hagytak Sammel és az anyukájával. Samnek éppen innivalót adott az anyukája, engem meg egy csapat tizenéves fellökött, és eltört a lábam. Azóta anyuéknak sem, se senki másnak nem sikerült meggyöznie, hogy nem lesz semmi baj. Most is csak azért jöttem, mert ha otthon , vagy egyedül vagyok, elkezdenek a gondolatok mardosni. Így legalább lekötöm magam, és még jól is érzem magam -hajtottam a fejem a vállára.
- Hiányoznak, ugye? - kérdezte halkan.
Egy könnycsepp gördült le az arcomon, enyenesen Niall pólójára.
-El sem tudod képzelni, mennyire - mondtam sírva.
- Nyugodj meg, sss - nyugtatott. - Bocs, hogy ezt így felhoztam.
-Nincs semmi. Csak ne tudják meg a többiek, hogy bőgök, vagy hogy mit érzek. Nem szeretném azt hallgatni, hogy sajnálkoznak - mondtam - ne értsd félre, imádom őket, csak...
-Nyugi, értem én - mosolygott - megnyugodtál? -kérdezte, miközben elhúzodott, ugyanis véget ért a szám.
-Igen, köszi - adtam egy puszit az arcára.
-Ezt miért kaptam? - kérdezte.
-Két okból. Egy, mindig meghallgatsz, mellettem vagy. Kettő, ugye levehetem a korcsolyát? - kérdeztem.
-Igen, de az óráidat nem haggyuk abba. Egy csiszolatlan gyémánt vagy  - közölte, miközben segített a padhoz gurulni.
- Ha én, ilyen korcsolyatudással csiszolatla gyémánt vagyok, akkor te mi?
-Én vagyok a csiszolt gyémánt - töprengett.
Miután mindenki kikorcsolyázta magát , a koripálya szélén gyülekeztünk.
-Hány óra van? -kérdezte El.
-Kezdek éhes lenni - mondta Niall és Pezz egyszerre, ami mindenkit nevetésre késztet.
-Ha hazamegyünk csinálk valami kaját - mondta Liam.
-Segítek -jelentettem ki. Liam hálásan nézett rám.
-Én meg nem - közölte Louis.
-Hogy ezen miért nem csodálkozok?! - veregette hátba.
Miután hazaértünk, (útközben bevásároltunk) Liammel bementünk a konyhába kipakolni és megcsinálni az ebédet.
- Na, mit is csináljunk - gondolkozott Liam. Na ez kár volt. Ahányan voltunk, annyiféle válasz jött.
- Jó, akkor lesz Pizza - ordìtott vissza. Na , ezt lerendezte.
- ÉN leszek a segéded - kötöttem fel a kötényem.
A tésztával hamar kész lettünk , utána Liam kinyujtotta, majd dobálni kezdtem. Időközben Niall is csatlakozott hozzánk, mert szerinte érdekesebb a tv-nél, ha csajok dobálják a pizzát. Erre Liam elküldte más égtájakra.
Megkérdeztem Liamet, hogy megpróbálhatom e én is. Ő csak bólintott... Ezt , mint fél perccel kiderült, kár volt. Megpróbáltam, felhajítottam. Eddig ment. Elkapni nem tudtam, és a tészta az engem figyelő két fiú fejére esett.
- Niall - fordult a szöszi felé Liam - legközelebb te segítesz.
Belőlem kitört a röhögés. Bocsi srácok, de olyan viccesen nèztek ki- nevettem.
- Najó, ezentúl nem engedlek nyers tészta közelébe - mondta Liam, miközbem leszedett egy adagot a fejéről.
- Rendben - mosolyogtam, majd segítettem nekik kiszedni a tésztát a hajukból.
Fél óra múlva kész is lettünk, de a társaság  - miután megették a pizzát - desszertezni akart. Liam közölte, hogy ő ebből kimarad, így megint mi; csajok foglaltuk el a konyhát.
- Szerintem legyen epertorta - mondta Sam.
- Sam, ha a csokitorta nem ment, szerinted az eper menni fog? - kérdezte Perrie mosolyogva.
- Akarunk mi sütni? - kérdezte El.
- Igen, akartok - szólt be a konyhába Louis.
- Méghozzá gofrit - tette hozzá Zayn.
- Jó ötlet!  - mondta Pezz - Az az egyetlen, amit talán nek rontunk el - nevetünk fel.
A gofri nagyon hamar elkészült, és nagyon hamar el is fogyott.
- Na, mit csinálunk most? - kérdezte  - az időközben megérkezett - Sophia.
- Menjünk sátrazni - mondta Harry.
- Hova menjünk?- kérdeztem vissza. Mert a sátrazás oké lenne, de hol akar?
- Sátrazzunk a kertben. Most kimegyünk, felállítjuk, és aki akar, kint aludhat ma.
- Ez dejó ötlet! - kiáltott fel El.
- Délután be kell mennem a csajokkal stúdiózni - mondta Perrie.
- Nekünk meg tanulnunk kell az érettségire - emlékeztettem Samet.
- Majd holnap délután , oké? - kérdezte.
- Nekem nyolc - mondtam.
- Akkor menjünk.
A fiuk kihozták a sátrakat a kertbe. Mivel mi lányok "bénák" vagyunk az ilyesmikben, a fiuk állították fel.
Miután felállítottuk a sátrakat, elosztottuk, hogy ki hol fog aludni.
Négy sátor volt, ami azt jelentette, hogy mindenki a párjával aludt, én meg Niallel és Zaynnel. Perrie azt mondta, hogy most beköltöztek a studioba. Szegény.
Este, mikor mindenki elfáradt (tábortüzet raktunk, énekeltünk stb...) elhelyezkedtünk a sátrakban. Én a két fiú között foglaltam helyet, mert azt mondták, hogy két fiú nem nagyon alszik egymás mellett... Olyan hajnali három körül mindenkinek leragadt a szeme.
Hajnali fél négykor felriadtam. A rémálom képei újra átfutottak a fejemen. Újra és újra. Nemtudtam visszaaludni, így óvastosan kimásztam a sátorból. Egész kellemes idő volt kint. Kicsit hűvös volt, ezért összébbhúztam a rajtam levő kardigánt. Bementem a házba, a telefonomért, és kávéért. Nemsokára itt az érettségi. Utána a ballagás és a bankett.
Miközben gondolkodtam, feltettem a kávét.

Part11

A csapatok gyorsan összeáltak:
Liam-Lou
Harry-Niall
Zayn-Perrie
Eleanor-Sophia
Sam és én
Az első menet kemény volt. Sokat nevettünk főleg a végén, amikor Niall azért esett le Harryről, mert Lou lefröcskölte pedig egész végig lökdösték egymást.
A következő meccset Zaynék nyerték Elék ellen.
- A leggyengébbek ellen állunk csak ki - jelentette ki Sam.
- Akkor Liamékkel kéne kiálnotok - mondta Hazza.
- Hogy lennénk a leggyengébbek? Legyőztünk titeket, mondjuk ez nem nagy dicsőség - szólt vissza Liam.
- Inkább kezdjük - mondta Pezz és a medencébe ugrott.
- Ellenetek?
- Miért? Ezek veszekednek Sophiáék pedig bementek inni.
A meccset végül ők nyerték (ezen nem lepődtem meg).
- Most következik a SZUPERDÖNTŐ a pirossarokban Liam és Louis, a kéksarokban Perrie és Zayn - konferált Harry.
Ezt az ütközetet Louisék nyerték, ezt persze piával ünnepeltük.
Hajnali 2 körül mindenki bekerült az ágyába, Sam Harrynél aludt. Lementem a konyhába zsepiért, ahol találkoztam Niallel.
- Szia!
- Szia Niki! Megijesztettél! - bújt elő a Szöszi a hüttőből.
- Bocsi nem akartalak, amint látom kajabeszerzésen vagy.
- Mit tehetnék, elfogyott a dugikajám - ezen muszály volt nevetnem. - Kérsz? - nyújtott felém egy sonkás szendvicset.
- Köszi most inkább kihagynám!
- Niki te sírtál, mi történt, megint Matt?
- Nem, csak elgondolkodtam a nap eseményein, és...- éreztem, hogy megint legördült egy könnycsepp az arcomon.
Niall szorosan átölelt és letörölte a könnycseppjeim.
- Inkább gyere aludj nállam!
- Nem nem akarlak zavarni.
- Jó, akkor én megyek át hozzád!
Majd a lépcső felé vette az irány. Én mentem utána. Gyorsan összeszedte a cuccait, meg egy kis dugikaját és indultunk a szobámba.
- Kérsz egy kis gumicukit? - kérdezte Niall. Én csak bólintottam.- Savanyút vagy epreset?
- Savanyút- mondtam majd vettem a dobozból.
Egyszer csak Niall elkezdett nevetni.
- Mi a baj Szöszi agyadra ment a gumicukor?
- Ha látnád milyen fejet vágsz - nevetett tovább.
- Ezt bòknak vegyem? - Niall hozott egy tükröt és felém tartotta. Én is elkezdtem röhögni, azon, hogy milyen pofát vágtam. Megfordítottam a tükröt, hogy Ő is lássa magát, ezzen még jobban nevetni kezdtünk. Csináltunk pár fotót, én a Niallről készültet háttérképnek állítottam. Nem tudom, hogy, de elaludtunk. Reggel mikor felkeltem Niall még aludt nem akartam felkelteni elmentem a mosdóba és átöltöztem. Mire vissza értem Niall már ébren volt. Lementünk a többiekhez, akik már a reggelit ették.
Köszöntünk mindenkinek, majd mi is leültünk.
- Lányok eljönnétek ma velem beszerezni cuccokat az esküvőhöz? - kérdezte Perrie.
- Naná! - vágtuk rá.
- Jó, akkor indulhatunk is - mosolygott Pezz.
Gyorsan felkaptam a táskám és mentünk.
- Itt a lista - nyújtott felénk Perrie egy lapot. El gyorsan elvette és már olvasta is.
Perri listája:
1. Időpont
2. Helyszín
3. Torta
4. Ruha
5. Étlap
6. Koszorúslányok
7. Utazás
8. Vendégek
9. Pap
Beültünk egy Starbucksba, hogy ezeket megbeszéljük.
- Mikor legyen? - kérdezte El.
- Szerintem szombaton jö lenne - mondta Sophi. Ezt meg is beszéltük 1. Pipa
- Ismerek egy jó helyet lehetne ott. Leírom a címét - ezt Sam vettete fel. 2. Pipa
-  Szerintem epertorta legyen - mondtam.
- Az jó, de sajnos Zayn nem szereti.
- Csoki?
- Az meg túl megszokott.
- Legyen keverék!
- Ok, de milyen formájú?
- 4 emeletes. Egyre kisebb szívek és mindegyik más ízű!
- 3. Pipa.
- A ruha tuti, hogy fehér lesz - jelentette ki Perrie.
- Majd elmegyünk, van egy jó bolt. - mondta Sophi. 4. Pipa.
- 100%, hogy lesz kaviár- mosolygott Pezz.
- Legyen A meg B menü - javasolta Eleanor ezt mindenki jónak találta.
- Az A legyen rántotthús meg krumpli - gondolkozott Sam.
- A B lehetne homár meg saláta - gondolkodtam én is. A lányok ezeket is elfogatták szóval 5. Pipa.
- Lennétek ti a koszorúslányok? - kérdezte Pezz. Mi erre csak bológattunk. 6. Pipa.
- Gyertek be Zaynnel egy hintón - mondtuk egyszerre a csajokkal.7. Pipa.
- A vendég listát Zaynnel átbeszéljük csak szük családi meg baráti kör.
8. Nem pipa.
- Az apukám testvére pap - jelentette ki Sophia. 9. Pipa.
- Akkor vegyük meg a cuccokat! - állt fel El.
A napvégére eléggé elfáradtunk a sok vásárlástól.
    Olyan szép lett Perrie ruhája.

Haza értünk a fiúk a kertben voltak kimentünk mi is.

 - Sziasztok mit csináltok? - kérdeztük. 

- Grillezünk. Kértek? - nyujtott egy szelet húst felénk Lou.

 - Hogy ne kérnénk? - fogtam meg a tányért majd leültem a többiekhez.

 - Mizu? - kérdezte Zayn.

 - Semmi különös.

- Mindent megszerveztetek? - kérdezte Louis.

 - Márcsak a vendég lista kell. 

- Ugye én jöhetek? - kérdezte Niall "cukipofát" vágva Zaynt. 

- Még meggondolom - nevetett Zayn. - Liam lennél a tanum? 

- Ja persze ő legyen a tanud én meg nem is biztos hogy elmehetek! - háborodott fel Niall. 

- Szivesen lennék a tanud Zayn - nyújtott Liam egy tálat Louis felé. Lou El felé nyújtott egy másik tálat. Amiben egy hús mellé ketchuppal volt "írva": El eljönnél velem az esküvőre? El csak lenyalta a ketchuppot Majd visszaadta a tálat melyre mustárral ráírta: Igen! <3 Olyan cukik voltak. 

- Mit csinálljunk? - kérdezte Niall. 

- Hogy ma azt nem tudom, de vettem jegyet a vidámparkba szóval holnap oda! - vette elő Zayn a jegyeket. 

- Dejó - mondta Sophia - de én sajnos nem tudok menni - szomorodott el. 

- Hogy hogy? - Lou.

 - A papám szülinapját ünnepeljük Cambrideg- ben.

 - Boldog Szülinapot kívánunk neki, kérlek add át! - mondta kedvesen Harry. 

- Átadom, de most mennem kell ajándékot venni - adott puszit Liamnek és elindult. 

- Miért nem megyünk görkorizni? - vettete fel az ötletet Eleanor. 

- Jó ötlet, de nincs görkorim- mondtam. 

- Adok egyet nekem kettő van - mosolygot Sam. Egy közeli görkorcsolya pályára mentünk, ahol nem is állt nagy sor. 

- Légyszi segítsetek majd korizni nem tudok valami jól - mondtam.

 - Segítek, ha lassú számnál táncolsz velem - mondta Niall. 

 - Jó, de akkor végig mellettem maradsz és beléd kapaszkodhatok ha elesnék!

 - Megbeszéltük - nyomott egy puszit az arcomra ( ezt nem értettem) és maga után húzott.

Part 10

- Minden renbe jön.
- Talán igazad van - sóhajtottam. - Tényleg nem baj, hogy odaköltözök hozzátok?
- Én személy szerint örülök neki - mosolyodott el - az okának már nem annyira...
-Hát igen... De ne beszéljünk erről. Tovább kell lépnem akár milyen nehéz is lesz.
-Erős lány vagy te. És ha netalán beszélni akarsz erről, mi ott vagyunk neked - karolt át újra.
- Igen - mosolyodtam el.
- Nincs kedved elmenni fagyzni? - kérdezte.
- Menjünk - fogtam meg a kezét és indultunk is fagyizni. Út közben sokat beszélgettünk, nevettünk. A fagyisnál én gyorsan kértem két gombóc fagyit; egy vanilliásat és egy epreset. Niallnál már nem ment ilyen könnyen. Fél órán keresztül válogatott, míg sikerült meggyőznöm hogy elég lesz neki az öt (!!!) gombóc fagyi, nem kel több. Fagyizás után elmentük sétálni. Közben mesélt magáról, az ő gyerekkoráról, a családjáról és a srácokról. Én is meséltem magamról, de Niall azt mondta, hogy ha ez így nehéz nekem, nem muszály. De én meséltem. Éreztem a fájdalmat, de jobb, hogy kiadom magamból. Mire észbe kaptunk, már haza is értünk. Furcsa ez így, de éreztem, hogy ez valami új kezdete.
-Megjöttünk-szólt Niall.
- Konyhában vagyunk - ordította Louis.
- Louis ne ordibáljál már a fülembe! - szólt neki Harry.
- Nem is mellettem ülsz! Mellettem El ül, melletted meg Sam. Akkor hogy ordibálhatnék a füledbe? - kérdezte miközben odamentünk hozzájuk.
- Igen, de olyan hangosan ordítasz, mintha itt ülnél mellettem.
- Sziasztok - köszöntem félbeszakítva az éppen kitörni készülő vitát.
- Szia Niko - köszönt Sam - felvittük a cuccaidat.
- Köszi - ültem be az ölébe.
- Hallod, nagyon könnyű vagy - emelte meg a térdeit.
- Legalább nem szakadsz meg - mosolyogtam rá.
- Kérsz pizzát? - kérdezte Perrie mosolyogva.
- Persze - vettem el egy szeletet.
- Most ettél fagyit! - nézett rám Niall - én nem kérek. Fáj a hasam.
- Mondtam hogy ne egyél 5 gombócot. Örülj, hogy nem 12 - t ettél, és lebeszéltelek.
- Te tizenkét gombóc fagyit akartál kérni?! - kerekedett el El szeme - most meg eszed a pizzát. Előbb azt mondtad, hogy nem eszel!
- Megéheztem - közölte.
- Két perc alatt? - kérdezte Zayn rögve.

Miután befejeztük a kajálást, a lányokkal felmentünk a szobánkba.
- Hogy hogy ideköltöztök? - kérdezte Pezz, miközben elterült az ágyon. Gondoltam, hogy a fiúk még nem mondták el nekik. - Mármint az tudom hogy te - bökött Samre - jársz Harryvel - vigyorgott.
- A szüleim két hónapra elutaztak - mondta Sam - Harry azt mondta, hogy addig költözzek ide - vonta meg a vállát.
- A szüleim...- csuklott el a hangom. Éreztem, hogy elkezdenek hullani a könnyeim.
- Nikiéknek balesetük volt a reggel. Ö túlélte, de a szülei nem. Nálunk lakna, de ugye anyuék elutaztak, a srácok meg megengedték hogy ideköltözzön - mondta Sam, miközben vigasztalni próbált.
-Úr isten! Niki, részvétem - ölelt át El és Pezz szorosan.
-Jólvan, de nem szeretném ha ez elcseszné a delutánt - töröltem le a könnyeimet. Mindennél jobban fáj. De nem akarom, hogy mindenki engem sajnáljon, és miattam szomorúak legyenek. Ha lekötöm a figyelmem, akkor sokkal könnyebb.
- Na, és mit csinálunk? - kérdeztem.
- Süssünk! - kiáltott fel hirtelen Sam. Ezen a kislányos kitörésén jót nevettünk, de végül tényleg jó ötletnek találtuk. Felmentünk a netre, hogy keressünk valami receptet. A csokitortát szavaztuk meg, majd lementünk a konyhába.
- Mit csináltok? - kérdezte Liam.
- Sütünk - mosolygott El.
- Legalábbis próbálunk - nevetett fel Perrie.
- Délután jön Sophia is - mondta Liam.
- Oké, mi a konyhába leszünk - terelt minket Sam a konyhába.

       *háromnegyed óra múlva*
Sütés közben megjött Sophia is. S ugyanekkor két dologra jöttem rá. Egy : a lányok nagyon jófejek, Kettő: nem tudunk sütni.
-Najó, akkor szerintem ezt -  mutatott Sophia a trutyinkra - hagyjuk - nevette el magát.
-Szerintem is - mondtam vihogva - csináljuk meg az egyik kedvenc nasim! Az ennél egyszerűbb.
- Arra a palacsintásra gondolsz? - kérdezte Sam. Mindig ezt esszük film nézés közben.
- Igen - vigyorogtam.
A nasinkkal sokkal gyorsabban kész lettünk. Igazából ez csak palacsintatésztában kisütött Oreo keksz. Mindenkinek ízlett, Sammel pedig felidéztük ennek a "találmányunknak" a létrejöttét. Még általánosban Sam egyszer nálunk aludt, és palacsintát akartunk csinálni. Sam megéhezett, miközben keverte a tésztát. Sam olyan béna volt, hogy beleejett egy kekszet a tésztába, mi meg unalmunkban megsütöttük. Igy keletkezett a kis sütink.
- Niki, ez tök finom - mosolygott Perrie.
- Tudom - mosolyodtam el.
- Nem nézünk filmet? - kérdezte Sophia.
- Hívjuk a fiúkat is! - javasolta El.
- Hova hívtok minket? - kérdezte Zayn majd odajött hozzánk és nyomott egy puszit Perrie arcára.
- Filmet akarunk nézni, jöttök?
- Hát persze - jött be Harry is, de ő Sam arcára nyomott puszit.
Miután mindenki leült a kanapéra, jött a nehéz kérdés. Mit is nézzünk.
-Nézzünk romantikus vígjátékot! - vetette fel-a lányoknak tetsző ötletet- El.
-Drágám, életem, egyetlen bogaram - kezdte Louis - tudod hogy imádlak. De nem nézünk csöpögős nyálcsorgató filmet. Pp
-Nézzünk akciófilmet! - a fiúk egyetértettek Zayn ötletével.
- Kicsim, egyetlenem - mondta Perrie Louist utánozva - tudod hogy szeretlek. De nem nézünk vérfröcskölős-robbanásos-ugratásos filmet se.
-Akkor  maradt a horror! - mondta Harry.
- Neeem, azt még egyszer nem vállalom be - mondta Sam.
- Nézzünk rajzfilmet!- lelkesedett Liam.
- Vaagy nézzünk szimplán TV-t. - közöltem végül. Ez az ötlet mindenkinek tetszett. Ekkor beugrott valami.
- Sam nekünk holnap vége van a szünetnek! - ugrottam fel.
- Basszus! Ez eszembe se jutott! - aztán rám nézett - Holnap be akarsz menni, vagy? - kérdezte finoman,  a lelki állapotomra célozva.
-Nem tudom.
- Felmentünk - szólt oda a többieknek - mindjárt jövünk. - Azzal megragadta a karomat, és elindult a lépcső fele.
- Niki, nem muszály bemenned holnap - mondta megértően, mikor már a szobánkban voltunk.
- Nem tudom. Próbálok erős lenni, nem mutatni, de ez egyszerűen kikészít - mondtam, miközben könnycseppek gurultak le az arcomon - Mintha egy nagy üresség lenne a szívem helyén.
- Tudom- ölelt át - emlékszel, mikor a Nagyi halt meg? Pont ugyanígy éreztem. És te végig mellettem voltál - mondta könnyezve. Hát igen. Samnek a Nagyija volt a mindene. Kiskorában sok időt töltött vele. Tavaly halt meg szívinfarktusban. Annyira a padlón volt Sam, hogy hetekig nem beszélt.
-Emlékszem. Rossz volt téged úgy látni - mondtam.
- Igen. Most én is úgy érzem magam. Pocsék látni, hogy elfojtod azt, ami benned kavarog. Nem akarsz kimenni a kertbe?
- Felveszek egy pulcsit - mosolyodtam el. Pulcsiban, kézenfogva sétáltunk le a lépcsőn.
- Ti sirtatok? - nézett ránk Liam.
- Csak egy picit - mondtam - Kimentünk a kertbe.
- Üljünk le a medence szélére - ugrált Sam.
- Nézd de szép az ég - dőltem hátra. Az ég teljesen tiszta volt, így a csillagok tökéletesen látszódtak.
- Tényleg -dőlt hátra ő is.
Hirtelen megcsörrent a mobilom. Matt hívott.
- Ki az? -kíváncsoskodott Sam.
- Senki aki fontos lenne -dobtam félre a telóm. Sam elemelte, majd megnézte ki hív.
- Figyelj Niki. Tudod hogy utálom ezt a szemetet. De ezt akkor is meg kell beszélnetek -mondta ki a könyörtelen igazságot.
A telefont a kezembe nyomta, és bíztatott hogy vegyem fel.
-Halo...- szóltam bele.
-Szia! Figyelj, meg szeretném veled beszélni azt az SMS-t.
-Matt, ezen nincs mit megbeszélni! - nevettem el magam kínosan.
-De, igenis van! Niki, nem én küldtem azt!
-Aha, és akkor ki szerepel azon a képen, az adatlapodon, amelyiken éppen egy másik lánnyal smárolsz? Már bocs, de szerintem ez elég egyérelmű! - érezem hogy felmegy bennem a pumpa. Sam csak megszorította a kezem bátorításképp.
- De Niki...
- Matt, nem vagyok hülye! Ennyire nem nézhetsz ostobának! Megcsaltál, és ki tudja mióta csaltál! Hülye voltam, hogy fél évet az életemből rád pazaroltam! - ordítottam.
- Niki, nem vagy nagy szám! Most kiakadsz, pedig csak egy ócska ribanc vagy! - ordított a telefonban.
- Még hogy én egy...? Nézted azoknak a lányoknak az arcát, akikkel összefeküdtél? Vagy mást néztél!
- Ezt megbánod!
- Teljesen igazad van. Megbántam, hogy jártam veled! - azzal lecsaptam a telefont.
Sam csak meredten nézett rám. Még soha nem hallott így kiakadni. Végül megszólalt.
- Te aztán nem semmi vagy! -nevetett fel.
- Tudom -vigyorogtam rá. Hirtelen ötlettől vezérelve felálltam, és nyújtottam a kezem, hogy felhúzzam Samet. Aztán gyors beugrottam a medencébe, magammal rántva Samet is.
- Neked elment az eszed! -fröcskölt le.
- Nembaj, amúgy sincs hideg -vetkőztem le fehérneműre, ami ez esetben bikiniként funkcionált. Sam is így tett, majd újra beugrottunk a medencébe.
-Csobbanást hallottunk-jöttek ki a srácok. Amint megláttak minket a vízben, mindenki felkapta a barátnőjét, és beugrottak a vízbe. Harry -mivel Sam már bent volt- felkapta Niallt, és vele ugrott.
- Minden oké? -kérdezte Liam - ordibálást hallottunk.
- Mattel ordítoztam -vontam meg a vállam.
- Miért, mi történt?-nézett rám.
- Hülyének nézett, tagadta hogy megcsalt, és utána még leribancozott-közöltem.
- Gyere kakasviadalozni!