Part 13

-Szia - jött be az ajtón Perrie - hogy aludtál?
- Jó reggelt! - üdvözöltem mosolyogva - Nem jól - húztam el a számat - Kávét?
- Köszi - vette el mosolyogva - Hogyhogy? - kortyolt bele.
-Rémálmom volt - vontam meg a vállam - és te?
- A csajokkal késő estig stúdióztunk, így mikor hazaértem, szinte beestem az ágyba - nevetett -hány óra van?
- Fél nyolc - néztem az órára.
- Elmegyünk kajáért? - kérdezte mosolyogva - a fiuk ugyse ébrednek fel még egy ideig.
- Mehetünk - tettem a kávéscsészéket a mosogatóba - Csak előtte felöltözök.
- Én meg addig elmosogatok - állt a mosogató elé. Gyorsan felrohantam, és felöltöztem. Gyors felvettem egy mintás polót, és egy fekete szaggatott nacit .

Perrie már az ajtóban volt, és vette a cipőjét.
- Hallottam hogy jössz - nevetett fel az arckifejezésem láttán.
- Rendben - vigyorodtam el. Felvettem a cipőm, és indultam is Pezz után.
- Gyalog megyünk vagy kocsival - kérdezte a napszemüvegét feltéve.
- Menjünk gyalog, olyan  szép idő van - néztem fel az égre - milyen messze megyünk?
-Csak két sarok - nézett rám.
- És hova is megyünk? - nevettem fel, mikor leesett, hogy azt se tudom, hogy hova is megyünk.
- Menjünk a Starbucks-ba - nevetett velem - aztán elmegyünk kaját venni.
- Rendben - mosolyogtam - egyépként hogy álltok a studiózással?
-Hát... Azzal már nagyából kész vagyunk, most fogjuk a klippet forgatni - mesélte lelkesen - itt a demo. Akarod hallani? - kérdezte előre tudva a választ.
- Igen- csillant fel a szemem. Perrie elővette a telefonját, és odaadta a fél fülhallgatóját. Elindította a telefonján az új számukat, a  Move - ot. Az első hangoknál éreztem, hogy imádni fogom. És igazam is lett. Imádtam, úgy ahogy volt. Miközben sétáltunk, jól kifaggattam a klippel kapcsolatban. Mire észbekaptunk, már a Starbucks-nál voltunk. Mivel reggel 8 óra volt, kevesen voltak bent. Beálltunk a legrövidebb sorba, miközben Perrie az esküvőről kezdett el beszélni.
-Jujj, nagyon izgulok! Már csak 4 nap. Addig még ruhapróba és a többi...- hadarta izgatottan.
- Nem kell aggódnod, te is tudod, hogy minden rendben lesz - nyugtattam mosolyogva.
-Igazad van - mosolyodott el ő is - nem is fontos más, csak Zayn - pirult el
-Ez eszméletlen aranyos volt - hatódtam meg teljesen. Perrie csak mosolygott rajtam, majd mikor a pénztárhoz értünk, gyorsan rendelt mindenkinek egy kávét. Igaza van. Nem az esküvő számít, hanem az, hogy kihez mész hozzá.
- Föld hívja Nikit, hahó! - lóbálta meg Pezz a kezeit elöttem. Uppsz. Úgy tűnik kicsit elbambultam.
- Hol jártál? - kérdezte vigyorogva.
- Csak gondolkoztam - mondtam még mindig bambulva.
- És mire jutottál? - kérdezte.
- Arra, hogy ti eszméletlen nagy mázlisták vagytok, hogy vagytok egymásnak. Látni rajtatok, hogy imádjátok egymást. Minden egyes szóból, amit egymáshoz intéztek, érezni lehet az egymás iránt érzett szeretet. És ez nem adatik mindenkinek, hogy így egymásra találjatok, mint te és Zayn. És ez olyan szép - mosolyogtam, miközben könnyes lett a szemem.
- Niki, nagyon imádlak! Köszönöm - mondta, miközben sírva fakadt, s megölelt.
- De ezt nem azért mondtam, hogy most az út közepén sírjunk. Indulás a pékségbe! -mondtam mosolyogva.
-Niki- nézett rám visszatartott röhögéssel - onnan jövünk. - mutatta fel a kaját tartalmazó zacskót, miközben kitört belőle a röhögőgörcs.
- Jólvan, reggel van még - nyafogtam.
- Ez nem kifogás - röhögött még jobban.
- Induljunk, hogy visszaérjünk, mielőtt még felkelnének - vettem el Perrietől a kávét.
- Suerinted Sam és Harry meddig lesznek eggyütt? - kérdezte hirtelen.
- Nemtudom. Sam most nem bízik meg annyira egy fiúban - szomorodtam el.
- Hogyhogy? - kérdezte Pezz csodálkozva.
- Nyugi, Sam rendes lány. Csak tavaly volt egy kapcsolata, de szakítottak, mert megcsalta a pasi Sam testvérével.
- Ez durva - esett le Perrie álla.
- És most jött ez a dolog Mattel, és ez megerősítette benne azt az érzést, hogy nem bízhat meg minden egyes fiúban.
- Szegény - szomorodott el Perrie.
- Igen, én is sajnálom. De Harry jó hatással van rá. Ha Harry megbántja, saját kezűleg nyírom ki.
-Nyugi, régóta ismerem Harryt, és Sam is jó hatással van rá - gondolkozott - bár még csak másfél hete ismerem kb. - nevetett.
- Hát igen - mosolyodtam el. Pillanatokon belül hazaértünk. Még senki sem kelt fel, Liamet leszámítva. Ő éppen a WC-ről jött ki, s amikor meglátott, nagyon megörült nekünk. Pontosabban  a kezemben tartott kávénak.
-Jó reggelt - köszöntünk Perrievel szinkronban.
- Sziasztok - mosolygott, de a szemét nem vette le a kávéról.
- Esetleg kérsz kávét? - nézett rá nevetve Perrie.
- Imádlak titeket - jött oda, s miközben elvette a kávét, mindkettőnknek lenyomott egy-egy puszit.
-Hoztunk reggelit is - emelte fel Perrie a kezében tartott zacskót.
- Köszi - vett el egy Croissont - Niall a nevedet motyogta álmában - vigyorgott rám.
- Mert cuki vagyok- vigyorogtam.
- Tényleg az vagy - nevetett.
- Nem kéne felkelteni a többieket? - kérdezte Perrie.
- De, mindjárt 9 - mondtam - menni akarok hullámvasutaznii- nyavajogtam.
- Akkor menjetek, és keltsétek fel őket, én addig felöltözök - mondta Liam, miközben bekapta az utolsó falat Croissont.
- Menjünk - indultunk ki az udvarra. - Megyek, felkeltem Zayn-éket - indul Perrie a sátrunk fele - te addig ébreszd fel Louisékat, és Sophiát.
- Rendben - indultam be Louisék sátrába - Louis, El; hasatokra süt a nap! - keltegetem őket - siessetek, mert Niall megeszi előletek a reggelit! - na erre a mondatra mindketten kipattantak az ágyból, miközben én nevetve átmásztam Sophiához.
- Sophi, jó reggelt! - keltegettem őt is. Erre ő csak átfordult a másik oldalára. Hát, kössz.
- Hé, felkelni, indulunk a vidámparkba!
- Fáradt vagyok - nyöszörgött.
- Így jár az, aki egész éjjel nem alszik - vigyorodtam el hülyén.
- Perverz állat - dobott hozzám egy párnát.
- Én?! - tettetem felháborodást - Én semmi rosszra nem gondoltam - emeltem fel a kezem védekezésképp - inkább kellj fel, mert indulunk a vidámparkba!
- Egy perc - feküdt vissza.
- Perrievel hoztunk kávét...
- Indulok! - kelt fel.
Mikor beértem a konyhába, már a társaság nagy része fel volt öltözve.
- Na, siessetek, menni akarok! - pattogtam folyamatosan.
- Egész reggel ilyen volt? - kérdezte Zayn az ölében ülő Perrietől.
- Kissebb, nagyobb szünetekkel, de igen - mosolygott rá.
Miután elkészültem (gyors smink) leindultam Perriehez.
- Na, indulunk? - kérdeztem figyelmen kívül hagyva a beszélgetésüket.
- Mehetünk - állt fel Louis.