Part 16

Miután rendbe tettem magam, lementem, de a Little Mixes lányokat nem láttam.
- Én mondtam, hogy elmennek! - szólalt meg Perrie a hátam mögött. Ijedtemben kissé megugrottam, mire felnevetett.
- Indulhatunk? - kérdezte El.
- Persze.
- Hova mentek? - kérdezte Liam.
- Vásárolni - virult Pezz.
- Mi is jöhetünk? - kérdezte Louis.
- Nem - vágta rá El olyan gyorsan, hogy nevetnem kellett - Ez most egy csajos délután - adott egy rövid csókot a szájára.
- És Sam? Ő nem megy?
- Nem, tudjuk, hogy Harrynek szüksége van rá - kuncogott Pezz. Erre mindenki elröhögte magát, mire a nappaliban ülő emberkék  hirtelen felénk kapták a fejüket.
- Mivan velem? - kérdezte Hazz.
- Csak mondtam a lányoknak, hogy vegyenek barackot. Tudom hogy az a kedvenced... - mondta Liam.
- Nem is az! - kérte ki magának Harry- a Banán az! Örök fav- mondta, mire mindeni elröhögte magàt.
- Akkor indulunk? - kerdezte türelmetlenül Perrie, mire észbe kaptam.
- Egy pillanat,fent hagytam a telefonom! - mondtam azzal felrohantam a lépcsőn, mikor Niall-be ütköztem.
- Oh, Niki,jó hogy beléd estem ... khm... Akarom mondani... öhmm... jó hogy beléd botlottam. Szeretnék veled egy fontos dologról beszélni.
- Figyelj Szöszi, bármi is az, tuti várhat,most sietek! - indultam fel a szomámba a telefonomért. Niall meg utánam..
- De ez FONTOS - nyomta meg az utolsó szót.
- Figyelj Niall. Haláleset?
Erre csak megrázta a fejét.
- Született valaki? - ujjabb fejràzás.
-Valaki korhàzba jutott...?- megint ugyanaz - akkor ràér délutánig. Oké? - kérdeztem miközben egy puszit nyomtam az arcàra.
- Rendben - mondta miközben én indultam volna, aztàn megfogta a csuklóm - Eskü?
-Eskü - feleltem - de most tényleg mennem kell! Délután találkozunk, Szöszi! - kacsintottam rà.
- Itt vagyok, mehetünk - ugrottam a lányok mellé.
- Oké - vidult fel Pezz.

Miután beültünk egy Starbucksba, és megvásároltunk mindent, amit akarunk, úgy döntöttünk, hogy még egy kicsit sétàlgatunk. Éppen egy kis butik előtt sétàltunk el, mikor Perrie hirelen megállt, és szó nélkül bement. El-el összenéztünk,majd egy szó nélkül utána mentünk. Mikor beértünk,Pezz màr 2 ruhàval ült a fülkék előtt,és épp letette a telefonjàt. Mikor meglátta, hogy felé tartunk, felállt,és mosolyogva a kezünkbe nyomta a ruhákat.
-Perrie,mik ezek a ruhák? Valami eszméletlen szépek - mondta El.
- Ez - mutatott a kezünkben lévő darabokra- a  koszorúslány-ruha - vigyorgott - és most...nyomás próbàlni!
- Igenis!- vihogtunk,miközben bementünk az öltözőbe.
- De siesstek! - parancsolt ránk.
- Jólvan már! - szóltam ki a fülkéből.

》》》》

Este 7-kor estünk be az ajtón, röhögve,kezünkben a vásàrolt ruhákkal. Érkezésünkre a fiúk is felfigyeltek, akik eddig a kanapén ülve XBoxoztak.
-Na, megvettétek amit akartatok? - kérdezte Liam tekintetét a TVről el nem szakítva. Éppen Niall ellen játszott valami autós játékot. Hm... majd kipróbálom.
-Megvan a koszorúslányok ruhája - mondta Perrie miközben beült Zayn ölébe és megcsókolta. Ahogy El is Louist. Most,ahogy végignéztem  a társaságon és féltünt Sam hiánya.
-Hol van Sam? - kérdeztem a többieket.
-Mindjárt jön- mosolygott Harry- hazament pár cuccáért.
-Megyek megnézem hogy áll.

Elindultam,miközben bedugtam a füllhalgatóm,és elindìtottam a Alone Together -t a FOB-től. Kevesebb mint tìz perc alatt oda is értem. Kopogtam kettőt majd benyitottam. Sam épp a konyhában szorgoskodott.
-Szia csajszi - mondta,miközben megölelt.
-Halika - vigyorogtam rà. Hát igen. Néha ránk jön az öt perc.
-Mit csinálsz? - szippantottam eggyet mire Sam röhögni kezdett.
-Sütit - mondta mielőtt még befejezhettem volna a nyomozást.
-Hogyhogy? - kérdeztem.
-Csak úgy - suhant át az arcán a megdöbbenés és a megkönnyebbülés. Majd gyors elmosolyodott -  a fiúknak.
-Megvannak a cuccaid?
-Igen már összeszedtem - mutatott a bőröndjeire.

Miután kész lett a torta - ami valami eszméletlen szép - elindultunk haza. Mivel nem nagyon akartunk tortával a kezünkben böröndöket huzogatni,hivtunk egy taxit.

Mikor hazaértünk mindenhol sötét volt. Gondoltam el kellett menniük stúdiózni. Viszont mikor felkapcsoltam a villanyt...
-Meglepetés! - kiáltotta mindenki. Voltunk ugy tizenöten-huszan. A sulis barátaim, a fiuk, az egész LM, El,Sophia...
- köszönöm.. de... nekem nem is ma van a szülinapom - dadogtam össze-vissza.
-Tudjuk - mondta Zayn - viszont akkor van az esküvő. És szerettünk volna megünnepelni a szülinapod - mosolygott ràm.

A szülinapom szuper volt! Ujra találkozhattam a sulis barátokkal,nagyon jól esett, hogy eljöttek. Miután megettük a -Sam sütötte- emeletes (!!!) tortám, és kibeszélgettük magunkat - senkise ivott a közelgő érettségi miatt,na meg másnap suli-mindenki hazament. A kanapén ültünk a fiukkal, (Perrie, El és Sophi hazament) mikor eszembe jutott hogy mi is érettségizünk.
-Basszus! Sam! Nekünk suliba kéne mennünk! - mondtam mire Sam kiröhögött. Najó,ő ezt a dolgot nem vette olyan komolyan.
-Niki! Nyugi... Lebeszéltem anyuékkal. Elmeséltem hogy mit csinalt Matt, hogy mik történtek veled. Azt javasolták legyünk magántanulók. Mondjuk kicsit máshogy...- huzta el a száját.
-Mit mondtak? - nevettem.
-Azt, hogy nem érdekli hogy hogyan,csak legyen meg az érettségi. Neked viszont azt üzeni hogy legyél nyugodtan magántanuló. Én meg értelemszerűen veled tartok - vigyorgott.
- Nem akarok magántanárt - röhögtem - az nem jó,hogy itt tanulunk,és elmegyünk érettségizni?
- Én se gondoltam máshogy - kacsintott rám.
A fiúk ezt a beszélgetést hallgatva röhögtek, mikor csöngettek. Mivel a többiek nem nagyon akaróztak ajtòt nyitni felálltam és az ajtóhoz léptem. Mikor kinyitottam legszívesebben becsaptam volna, azonban odatette a lábát.
-Szia Niki! - próbált megpuszilni, mire én elhajoltam.
-Mit keresel itt? - kérdeztem ingerülten.
-Már nem is láthatom a kislányomat? - kérdezte apa.
-Làttál,tessék! Mostmár mehetsz,szia - próbáltam becsukni azonban a làba még mindig ott volt.
- Nem megyek el,legalábbis nem egyedül - nézett a szemembe - hozzám fogsz költözni.
- Azt várhatod! Álmodozz tovább, nem megyek sehova!
- Mivel én vagyok az egyetlen ÉLŐ gondviselőd azt csinálod amit mondok! - üvöltött.
- Minek menjek veled?! Miért mennék veled?! Megcsaltad anyut, több mint két éve nem kerestél! Most is látom mennyire megviselt anyuék halála! Csak azzal törödsz,ami téged érdekel! Megcsaltad anyut, felcsináltál valami kis ribancot!  - kiabáltam,miközben csak ùgy folytak a könnyeim - mit akarsz?! Mit vársz?! Hogy miután elhanyagoltál, nem törődtél velem, megcsaltad anyut a nyakadba fogok ugrani és örömódákat zengek neked? Arra várhatsz! - közöltem, majd égető érzés az arcomon. - Gratulálok! Felpofoztad a lányod, mert ki merte mondani,amit gondol rólad! Undorító vagy! Tudod, kiskoromban mindig azt akartam hogy olyan férjem legyen mint amilyen anyunak voltál te! Mint  amilyen voltál APA! Mindig mosolyogtál, kedves voltál és vicces! De ez mind csak VOLTÁL! Egy szánalmas alak vagy, az ellenségemnek se kívánnálak! Leszarom mit gondolsz! Menj a kis ribancoddal a picsába és hagyj engem végleg békén! - mondtam,majd becsaptam az ajtót, és nem törődve az engem néző hat döbbent szempárral felrohantam egyenesen a fürdöbe. Ez nekem túl sok. Fogtam egy pengét és a csuklómhoz emeltem, mikor nyílt az ajtó és Niall állt lefagyva mikor látta a pengét. Nem foglalkoztam vele, csak közelítettem a pengét, mikor a bőrömhöz ért volna Niall kikapta a kezemből.
- Ugye nem... - kezdte mire én még jobban sírni kezdtem és hozzá bùjtam és szorosan átöleltem. Megölelt, miközben simogatta a hajam. Én meg teljesen átáztattam a pulcsiját. Ennek ellenére hagyta, hogy kisírjam magam, miközben nyugtatgatott.
Már vagy fél órája ültünk a mosdó kövén, mikor Niall engem elengedve hirtelen felállt
-Hova mész? - kérdeztem kifújva az orrom.
-Gyere...- fogta meg a kezem, majd felsegített. Végig vezetett a folyosón egészen a szobámig. Mivel Sam Harry-hez költözött, ketten nyitottunk be a sötét, csendes szobába.
-Hàny óra? - kérdeztem, miközben leültünk az àgyra.
-03:24 - mondta - aludnod kéne - elkezdett feltápászkodni, de hirtelen megfogtam a kezét.
-Maradj itt! Kérlek...- néztem bele kék íriszébe...