Part9

Ott feküdtek - anyu és apu - véresen, rajtuk több száz üveg szilánk... Meghaltak. Ekkor egy erős kéz megragadott, és kiszedett a kocsiból.
- Vigyétek az autóhoz - szólt a mentős a kollégájának.
- Meghaltak? - ennyi jött ki a számon.
-Őszinte részvétem - mondta a férfi.
Nem tudtam megszólalni, egyszerűen nem ment, csak bőgtem. A férfi szólt, hogy be kell menni a kórházba.
- Telefonálhatok egyet? - kérdeztem a mentőst, már a kórház fele vezető úton.
- Nyugodtan.

- Szia Sam, azonnal gyere a kórházba légyszi - szipogtam egy újabb sírógörcs határán.
- Niki, mi történt? Öt perc és ott vagyunk - hadarta gyorsan.
- Légyszi siessetek - miután leraktam a telefont, újra rámtört a sírhatnék. Most mi lesz velem? A mentős nagyon kedves volt, próbált vígasztalni. Mikor beértünk a korházba egy mentős bekísért az orvoshoz. A csuklóm kificamodott. Nekem csak ennyi bajom eset, míg...
- Úristen Niko mi a fene történt? - rohant oda Sam hozzám , amint kiléptem a teremből.
- Sam...- borultam a nyakába, és újra előtörtek az eddig sikeresen elfojtott könnycseppek.
- Najó, szerintem menjünk hozzánk, ott majd elmeséled mi történt- tanácsolata Louis.
- Nekem még be kell kötni a kezemet, de utána mehetünk- mondtam és a kezemet bámultam.
Amint odaértünk a srácokhoz, leültettek a kanapéra.
-Niki, mi történt? Hol vannak a szüleid?
-Autóbalesetet szenvedtünk. Anyuék... - szipogtam - meghaltak.
- Sajnálom...-már Sam is sírt.
Láttam a sok döbbent arcot, a bánatot sajnáltak.
-És most hol fogsz lakni? - kérdezte Zayn.
-Nemtudom - válaszoltam.
-Költözz hozzánk!-
mondta Harry - Sam ugyis ideköltözik két hónapra, mert elutaznak a szülei.
- Nem akarok zavarni - makogtam össze vissza.
- Figyel, senkit sem zavarsz, ráadásul nem szeretnénk ilyen állapotban egyedül hagyni - nézett rám Niall.
- Köszönöm srácok!- öleltem meg őket szorosan. Nekem már csak ők maradtak.
-Rendben, mi is imádunk, de azért ne fojts meg légyszi - mondta nevetve Liam. Nevetve elengedtem őket.
-Átkísérjünk a cuccodért? -kérdezte Sam. Aprót bólintottam, majd elindultunk gyalog. Nem lakunk messze, 10 perc alatt ott voltunk. A srácok sokat segítettek, elterelték a figyelmem a hülyeségeikkel.
Ahogy a házhoz értünk, furcsa érzés fogott el. Mintha valami üresség lenne bennem.
- Gyertek- nyitottam ki a bejárati ajtót. Ahogy levettem a cipőm indultam os el.
-Niki, miben segítsünk? - kérdezte Niall.
-Felhoznátok a bőröndöt? - ordítottam le az emeltről. Ahogy indultam a szekrényemhez megakadt a szemem egy képen. Anyuékkal vagyok rajta. Ekkor esett le igazán, hogy soha többé nem lehetünk így együtt. Egy kövér könnycsepp gurult le az arcomon. Mire felértek, már zokogva pakoltam.
-Niki semmi baj sem lesz - ölelt át Sam - Gyere, segítek pakolni.
-Szép a szobád - nézett körbe Harry.
-Köszi - mosolyodtam el.
-Louis kiette a répát a hűtőből - jött be vihogva Zayn - Niall meg a hűtő teljes tartalmát.
-Van még répatortám - vigyorogtam - Az a kedvencem. Itt van a mini hűtőben. Ekkor bejött Niall és Louis.
-Hol van répatorta? -kérdezte Louis.
-Hol van mini hűtő? - kérdezte Niall, aki már is azt követelte.
-Ott van az ágyam mellett - röhögtem ki őket. Miközben megláttam egy képet. Mattel vagyok rajta. Odamentem, keserédes mosollyal az arcomon dobtam ki. Ez is elmúlt. Újabb könnyáradat készült kitörni.
-Szerintem készen vagyunk-töröltem meg a szemem.
-Mi lemegyünk a srácokkal, ha gondolod indulhatunk.
-Mindjárt megyek- szipogtam. A srácok lementek, engem egyedül hagyva. Utóljára, bementem anyuék szobájába, és befeküdtem az ágyba. A párnát szorongatva imádkoztam, hogy ez csak egy rossz álom legyen. De nem. Ez a valóság. Megláttam anyu kedvenc nyakláncát. Emlékszem, kis koromban mindig azt mondta, hogy majd a banketten megkapom. Mindig hisztiztem, hogy nekem most kell. Feltettem a nyakamban, és elindultam. Ahogy leértem, beleültem a kanapéra. Oda, ahol nem is olyan rég Max csikizett. Nem tudtam abbahagyni a röhögést, legtöbbször le is estem. Ez kis mosolyt csalt az arcomra. A sok emlék hirtelen mintha ki akart volna törni. Az első csókom, ami a kert végében álló cseresznye fa alatt történt. Amikor a szülinapokat ünnepeltük. A kutyánk, akit megmérgeztek.
Össze szedtem magam, és nagy nehezen kimentem a többiekhez. Taxit hívtak a csomagjaimhoz.
-Én nem megyek kocsival - torpantam meg.
-Majd én elkísérlek!- nézet rám Niall. - Ti menjetek kocsival! - szólt a többieknek.
Ahogy Niall mellém ért, fél kézzel átölelt.
- Minden rendbe jön.